Református Kollégium, Kolozsvár, 1906

14 veszedelem, a hol rend van. Emberi társadalom nem állhat fenn rend nélkül, a rendet szabályok Írják elő. A protestáns szellem azt kívánja, hogy ezt mindenki megértse, hogy az élet rendjét mindenki jószántából megtartsa. Az ilyen ember nem érez meg­kötöttséget, nem érzi nyűgnek a törvényt, az ilyen ember súlyos kötelességeket teljesítve is szabad ember. Nem abban áll a sza­badság, hogy nem ismerem el a felsőbbséget, nem követem a többiek útját, nem akarok bűnhődni, ha hibáztam is. A ki igy okoskodik, az nem protestáns. A reformáczió azt is tanítja, hogy minden ember maga felelős tetteiért, életéért. Felelősség! Ha e szót igazán értenők! Csak az a felelősség az igazi, melylyel saját magunknak tar­tozunk. Ha érzem a felelősség súlyát, bizonyára előre meggon­dolom minden lépésemet, minden szavamat, minden tettemet. Ha aztán lelkiismeretem nem szól ellene, ha helyesnek, igaznak látom, ha nincs rajta semmi hamisság: akkor nem törődöm semmi egyébbel! És akkor nem is következik utána semmi egyéb, mert akkor önként, szabadon, lelki nyugalommal, felelős­ségem tudatában, protestáns módon cselekedtem. Ismétlem, a hányán vagyunk, annyi félének látjuk az igaz­ságot. De valahogyan mindnyájan látjuk. Keresnünk mindnyá­junknak kell. De nem a látszatát! Ha nem tudjuk megtalálni az igazságot, azaz ha nem érezzük magunkban a megnyugtató bizonyosságot, hogy a mit tenni akarunk, annál egyéb igazságot nem ismerünk, akkor álljunk meg, mert akkor nem meggyőző­désből cselekszünk, akkor eláruljuk önmagunkat, akkor nem vál­lalhatjuk lelkiismeretünk előtt a felelősséget! Mihelyt pedig magunk is ingadozunk, mihelyt helyünket meg nem állhatjuk, a mint kötelességünket nem teljesítjük, abban a perczben nem vagyunk többé szabadok! Gondolkozzunk azért; vizsgáljuk meg lelkünket. Önisme­retünk az igazság forrása! Ha becsületesen iparkodunk meg- ösmerni önmagunkat, akkor elérjük lelkünk nyugodalmát, nem nyom bennünket önvád, nincs okunk tartani senkitől, szaba­dokká válunk! Csak a szabad ember lehet igazán protestáns ! Csak az lehet Krisztus követője, csak a szabad ember élhet az igaz­ságért! Lelki szabadság, önismeret! Ezek útján győz az igazság! *

Next

/
Oldalképek
Tartalom