Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
XXVIII hallottál ma. Ha pedig hallottál, az azt jelenti, hogy a mi lelkűnkkel mindazok az üdvözletek összeforrtak, a melyek neked — nem mondom századokra kiható, de mind az időtlen idők végéig tartó életet kívánnak, a inelyekazt mondják, hogy a múltak hagyományaiból átvett azt a mérhetetlen kincstárt, a melyet ma a jelennek kincstárába beiktatunk, kamatoztasd a jövőre, hogy épen olyan bőverr és dúsan öntse kamatait a magyar nemzet szellemének, a magyar nemzeti szellem építő munkájának. A hat, illetve hét testvér nevében adom át mélt. Főgondnok úrnak, mint a kollégium édes atyjának a legközvetlenebb, legmelegebb üdvözletét, mely akkor lesz büszke, ha a többieket is olyan igazán szívből fakadóknak mondhatja, mint a milyen ő volt. Isten éltesse a 300 éves kollégiumot mind az időknek végéig. Incze Gerő. Méltóságos Főgondnok Úr! Mélyen tisztelt Közönség! A kolozsvári egyházközség nevében mondok szives üdvözletei. A magyar nemzet és a magyar nép fentartásának érzetétől áthatott hitbuzgóság adományaiból nyertük az első anyagi támogatást. Ezen éledtünk és nevekedtünk fel eleinte és talán ezen is erősödtünk meg annyira, hogy az akkori áramlatok nem sodorhatták el egyházunkat és vele együtt iskolánkat. Az isteni Gondviselés vezetett és adott időnként nagyobb támogatást. A viszonyok azután oda fordúltak, hogy az iskola és egyház közölt a vagyoni viszony megoszlott, kétségtelennek tartom, hogy az a szellem, mely ebből kifolyólag azelőtt közös volt, most is közös. Ezen közös szellemnek engedve és ettől áthatva ezen Isten házát örömmel engedjük át az iskolának ünnepe helyéül. Méitóztatik a közönség is meggyőződve lenni, hogy a kolozsvári egyházközségnek nem illik dicsérni sem az iskolát, sem önmagát, mert úgy érzem, hogy csak önmagunkat dicsérnők meg, annyira összeköt bennünket a szeretet. Nem tudom, milyen viszonynak mondjam azt, a mi van' a mi egyházközségünk és az iskola közt, miután már testvéri viszony volt emlegetve. De azt kétségtelennek tartom, első szülött lévén az egyház, s annak kebeléből nő ki az iskola, hogy ezt leghelyesebben a szülői és gyermeki viszonynyal fejezhetjük ki. Az egyházközség minden körülmények közt fenn kívánja tartani azt a viszonyt, mely szülte őt s tartotta fenn eddig is. Nem kívánok