Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
XVIII Itt a kollégiumban, annak szerény tantermében hangzottak el 250 év előtt az iskolák szükséges voltáról szóló igék Apáczai Cseri János ajkáról. Itt a kollégiumban domborítá ki s itt kívánta megvalósítani Apáczai életének egyik legkiemelkedőbb eszméjét: a főiskolának, az egyetemnek eszméjét. Szavai szerint: eddig még nem volt a hazának igazi főiskolája, amelyben minden egyes tudomány előadatik, taníttatik; a melyen a tudományok jóllehet 4 facultásra és ezeken belül számos disciplinákra taglalódnak, mégis egymást kölcsönösen támogatják, kiegészítik, megvilágosítják, egy szerves egészet képeznek, s a melynek szervező elve az autonom ész, mely kiindulva kevés, önmagukban evidens alapigazságokból, okoskodva, következtetve keresi a mindenségben az összefüggést, az egységes világképet, magát a történetet is belehelyezi az okozati összefüggésbe, úgy, hogy a jelent teljesen megérthetjük s következtethetünk a jövőre. Még a theologia sem képez kivételt. „Veszszek el — így kiált fel —- ha nincs szükségem az összes tudományokra, sőt az egész encyclopaedia segítségére, midőn a szent könyvet forgatom.“ „Sas a theologia, amelynek azonban jobb szárnya a philologia, bal szárnya pedig a philosophia. Metszd el az egyiket, nem fog a légbe magasan emelkedni ; ha mindkettőt lemetszed, csak a földön vesztegel; ha mindkettő ép, a legmagasabb egekbe tör.“ Egy a tudomány, egy annak szervező elve: az ész. Nincs itt tekintély, nincs itt békó ; szabadság a főiskola levegője. Tanárai ezért is nem papi állásokra éhező, ideig-óráig anyagi érdekből szolgáló átmeneti alakok, hanem férfiak, akik éppen e pályára nyertek isteni hivatást és ezért erőt is arra, hogy a papok, a világiak lenézését, jutalom nélküli fáradozásukat elszenvedjék, kötelességeiket örömmel teljesítsék, a gyalázaton, a szégyenen keresztül erényre törjenek s jutalmukat az utókortól várják. Hallgatóikat nem a testi nyomorúságtól, a jobbágyi megvetett állásból való felszabadulás, hanem a tudomány szeretete, a tudomány szomja viszi fel és pedig a nemeseket is, a főiskolára, a tudomány eleven forrásaihoz; oda, ahol nemcsak tanulmányozásra, elmélkedésre, hanem gyakorlásra is van alkalmuk; ahol őket a könyvtár, a növénykert, a menza akadémika, a konyha, a Diákotthon is várja; s ahol a tudós rendelkezésére áll a főiskolai nyomda is.
