Református Kollégium, Kolozsvár, 1906

Bartók György dr. püspök imája.

Az egymás után következő napok és éjszakák, ami életünk váltakozásai és a népek története a te örökké való jóságodnak, a te végtelen kegyelmednek tanúbizonyságai. Téged áld, Téged magasztal és Neked mond, Uram, dicséretet minden, ami mennyen és földön létezik ; mert Te vagy minden élet kútfeje s Te vagy az örökké való élet. Tőled száll alá minden áldás s tökéletes ajándék a földre, a mi leikeink is Téged keresnek és a mi szivünk is hozzád kívánkozik, mert földi boldogságunknak, lelki üdvösségünknek Te vagy örökké való forrása. Tied azért, Uram, a dicséret és magasztalás, s midőn az ég és föld örökké való hatalmadat hirdeti, kimeríthetetlen jóságodat, végtelen szerelmedet, édes Atyánk, mi is, bár rebegő nyelvvel, dicséretet mondunk neked. A mi keblünk hála fohásza, a mi ajkaink dicséretmondása mint jó illatú áldozat, Uram, szálljon fel Hozzád, az egekbe s találjon kedvet és meghallgatást Előtted, mert Te, édes Atyánk, nagy és csudálatos dolgokat cselekedtél mi velünk. A mi erőtlenségünkben megdicsői- tetted a Te erődet, a mi gyengeségünkben megmutattad hatalmadat. Bár kisebbekké teremteltél az ég angyalainál, a teremtés koronájává tettél, dicsőséggel és tisztességgel megékesítettél minket, midőn a Te szent fiad, az Ur Jézus Krisztus által gyermekeiddé fogadtál, megváltottál és az igaz hit szövétnekét lelkűnkben meggyújtottad, hogy lássanak világosságot a mi szemeink. Munkatársaiddá tettél minket, hogy a Te dolgaidban legyünk itt a véges életben fogla- latosak és építsük azt az országot, melynek örökké való alapja és fundamentuma Te vagy — oh szent Istenünk és édes Atyánk, micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az embernek fia, hogy kegyelmedbe fogadod 1 Véges életének elébe örökké való czélokat tűztél és szent Fiad által örökké való országot szereztél nekünk, mely nem ez a föld, ennek a földnek múló javai, hiába való örömei és nem ez a világ és annak hiába való dicsősége,