Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
10 hirdették, hogy az egyháznak senki más után nem szabad haladnia, csak a Krisztus nyomán, ne vesse alá magát egy keresztyén sem a más szavának, csak annak az igazságnak, melyet szabadon kereshet, sőt tartozik keresni mindenki. Azt hirdették, a mit Krisztus rendelt tanítványainak: meg kell tanítani minden népeket, hogy mindenki maga dolgozhassák boldogságáért. És Luther, a szerzetes, meg a többi papok, a kik a katholikus egyház tanítása szerint közelebb állottak Istenhez, magasabban állottak más embereknél: leszállottak errő'l a magaslatról, oda léptek a tudatlanok, gyámoltalanok közé s újra megteremtették a Krisztusi elvet: papok és nem-papok mindnyájan egyenlők vagyunk, csak az egyik résznek több köztünk az önként vállalt kötelessége. Ezekben van a vallási reformáczió lényege. Az Így egyházi téren megindult mozgalom azonban nem maradt meg csupán az egyház keretében. Hatása túlterjedt azon. Nem is lehetett másként. Oly szorosan egybefüggött az egyházi élet az egész közélettel, egyesek, községek, országok sorsával, hogy az egyház hatalmát érintő lelki felszabadulás minden egyében is meglátszott. Így október 31-én mindig elvisz gondolatom a wittenbergi templom ajtajához. Luther fellépésének elgondolása mindig mintha fölemelne valami nagy magaslatra s mintha elfutna szemem előtt mindaz a sok, nagy esemény, mely csaknem az egész föld kerekségén a reformáczió következése lett. Luther előtt — igaz — bezárta a pápa a katholikus templomokat, de a reformátor hatalmas szózatára egymás után nyilt meg az iskolák ajtaja, egymás után keletkezett rengeteg új melegágya az ismeretek terjedésének. Hitelöket vesztették az egyházi atyák iratai, nem ültek többé a barátok latin bibliamagyarázatok mellett, de elővették magát a szentirást és fordították a nép, az élet nyelvére, hogy mindenki érthesse. Megszűnt az istenitisztelet külső fénye, de a sima falú templom egyszerű szószékéről anyanyelvén zengett a hallgató felé az igazság fejtegetése. Ha egyebet nem tett volna Luther, ha nem volna ma már sehol senki, ki ezen a napon a reformáczió fényes eredményeire boldogan gondol: akkor is hirdetné a wittenbergi barát nagyságát, a reformáczió áldását minden európai nemzet irodalma. A ki közületek már tanulta az irodalom történetét, gondolja el, aki ezután jut hozzá, figyelje meg majd, mily