Református Kollégium, Kolozsvár, 1905
1. Iskolai évet megnyitó ima. Irta és 1905. szept. 5-én elmondotta Tárkányi György coll. vallástanár. Tebenned bíztunk eleitől fogva, te voltál minden időben ami reménységünk kősziklája; a te atyai gondviselésedbe vetett bizalommal, megsegítő kegyelmedbe vetett reménységgel lépünk át most is küszöbén egy új esztendőnek. Benned bízunk és azért téged hívunk segítségül munkánk kezdetén, óh mi örökkön élő és örökké megmaradó Istenünk, a kinek országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzetségről nemzeiségre tart, a ki világok millióit hoztad elé a semmiből és kinek millió világok függenek lábaid alatt, kinek erődet és hatalmadat hirdeti a határtalan mindenség »a zenith és nadir, a szélvészek bús harca, az égi láng villáma, harmatcsepp, virágszál« bizonysága erődnek és hatalmadnak, tüköré bölcsesé- gednek és jóságodnak. A te lelked munkál lelkünk csendes szentélyében is, a mikor szellemed, az értelemnek és bölcseségnek, a titkok rejtélyét fürkésző erőnek lelke eltölti e szentély rendes rejtekét. A te lelked él és munkál mibennünk, ez égi szikra »mely fényt ád és hevít s ég olthatatlannl«, hogy megvilágítsa életünk útját, fényénél láttassa a célt, mely felé futnunk kell, hogy betöltsíik itt a földön rendeltetésünket, a mely nem más, mint „küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért“ s melynek vezetése mellett eljussunk pályánk végével az örök élet koronájához. Reád, a ki atyja voltál az itt előttünk járóknak, a ki felettünk is mindeddig atyai jósággal, híven őrködtél, í*
