Református Kollégium, Kolozsvár, 1904
— 30 — alkalmazhatósága az újkori modorban készült épületeken és ipari tárgyakon. De minél jobban meggyőződünk a népies elemek alkalmazhatóságáról, annál inkább nyilvánvalóvá válik szükségességük is, a szükségnek eleget tenni sokáig alig bírunk, mert — hogy e sajátos kifejezéssel éljek — nincs belőlük annyi a raktáron, hogy előbb-utóbb eine fogyjanak, fejleszteni, szaporítani kell tehát ezeket minden úton-módon. Népies művészetünk ugyanis hanyatlóban van az ország legtöbb vidékén, hovatovább alig látunk magyaros formákkal díszített ruhákat vagy bútorokat, veszendőben van a régi magyar ízlés; a modern magyar Stylus ennek megmentésére indult. De ha keveset is, mégis csak látunk belőlük annyit-amennyit. Itt Erdélyben, itt városunkban nagy gyönyörűséggel szoktam szemlélni a magyaros népviseletet s bíztató reménységgel, mert arra gondolok, hogy viselőik azért ragaszkodnak hozzá oly állhatatosan, mert szépségéről meg vannak győződve. Igaz, hogy formáik feltűnően kezdetlegesek, naivak s egyszerűek, de minthogy feltűnően tárják fel előttünk a nép ízlését, gondolatvilágát, művészi felfogását és tudását, ha kivitelük nem is kifogástalan, művészeti becsük mégis nagy, eredetiségüknél fogva és a miatt, hogy rendkívül változatosak, czélszerűen készültek s a tovább fejlesztésre nagyon alkalmasak. A mióta a szemem elé tárult a magyaros díszítő elemeknek e forrása, folyton él bennem két gondolat; az egyik: hogy daczára annak a nagy tevékenységnek, melyet már eddig is kifejtettek ezeknek gyűjtésében, sok oly forma van még a nép használatában, a mely a gyűjtők előtt ismeretlenül maradt; a másik az : hogy a nép folyton alkot új formákat is, a melyek szintén ismeretlenek. Ezekről csak hosszabb és behatóbb tanulmány után lehet határozott meggyőződést szerezni, mindazonáltal eddigi vizsgálódásaim is e feltevésekre indítanak. Az ismeretlen díszítési elemeket mind össze kellene gyűjteni. Az összegyűjtés azonban oly munka, a melyre 1—2, vagy nehány ember nem vállalkozhatik; csakis úgy vezethetne sikerre, ha mindenki, a ki a művészet iránt
