Református Kollégium, Kolozsvár, 1904
— 27 — szabadítása csakis úgy remélhető, ha művészetünk fejlődésében a fokozatos fejlődés elévülhetlen törvényeit követi; azért a czél elérhetése tekintetében legfontosabb teendőnek a magyar népies művészet kifejlesztését tartom, mert ha ez hatalmasan kifejlődnék, oly bőséges tárát nyújtaná az elemeknek, a feldolgozandó anyagnak, hogy abból a magasabb művészet hosszú időn át táplálkozhatnék, erőt meríthetne, de a fokozatos fejlődés szempontjából is ez az igazi és a leghelyesebb út. A magyar népies művészet fejlesztésének kérdését tehát a fentebbi okból a legelső feladatnak s halaszthatatlan szükségnek tartom. Ideje immár, hogy egyszer mi magyarok is alkossunk és pedig nem kisszerű dolgokat; épületeinket s egyéb alkotásainkat eredeti magyaros ízlésű formákkal kell fölruháznunk. El kell tűnnie utczáinkról annak ások ízléstelen háznak, belsejükből a sok művészi szempontból értéktelen holminak. Ma nagyobb alkotásaink magukon hordják az idegen hatás öltönyét, ezt kell első sorban levetnünk. Az idegen befolyásra sokan azt mondják, hogy az a művészet terén kevésbbé veszedelmes és ha elmaradni nem akarunk, a külföldiektől folyton tanulnunk kell. Ez a vélemény elfogadható, de csak bizonyos föltételek mellett, vagyis annyit használjunk föl az idegenből, a mennyi okvetlenül szükséges művészetünk továbbfejlesztéséhez, de máskülönben minden erőnket megfeszítve, önállóságunk mellett kűzd- jünk, eredeti, önálló műveket alkossunk, melyeken a külföldi hatásnak nyoma sincs. Mert ha az idegen hatás alatt készült műveket vizsgáljuk pl. egyes fővárosi újabb épületeinket, a melyek a modern stílus jegyeit hordják magukon, úgy az épület tagoltsága, mint ornamentális részei valami rideg idegenszerűséggel hatnak a szemlélőre. Vannak rajtuk oly formák, a melyek tárgyilag belső tartalom dolgában jelentéktelenek és nem emlékeztetnek semmire, a mit magyar földünkön látunk, magyar díszítési elemeket rajtuk föl nem fedezhetünk. Viszont kellemes érzés ébred bennünk, ha olyan épü
