Református Kollégium, Kolozsvár, 1904
- 106 kicsiny sereg, mert én veled vagyok, csak járj előttem szüntelen. Legyetek bátrak és erősek, ne féljetek az előttetek álló bizonytalan napoktól: ne csüggedjetek a mikor jártok hő napon és sűrű éjszakában, mert én, az Úr, a ti örökkévaló Istenetek veletek járok, kézen vezetlek és nem hagylak el titeket. Szólottái Uram és mi reménynyel, bizodalommal indultunk a bizonytalan útnak; bátran indultunk neki, mert éreztük: hogy ha a föld megrendülne és a hegyek és halmok a tengerbe hullanának is: ha szinte tábort járnának is körülöttünk a gonoszok és ha had támadna is ellenünk: nem félhetünk, mert te megáldod az igazakat mintegy paizszsal körülveszed őket. És a mi reménységünkben meg nem szégyenültünk. Te, oh jó Istenünk, őrködtél felettünk és szeretteink felett. Megőrizted életünket, egészségünket; adtál nekünk erőt a kötelességek teljesítésére. Adtál nekünk édes örömöket, boldog órákat, megadtad a mire szükségünk volt, hogy boldog megelégedéssel nézzünk az égre. És adtál nekünk a te lelkednek erejéből, hogy fölemelkedve a föld porából, tudjunk munkálni magasabbrendü javaidért és közelednie hozzád a szentségben és tökéletességben. Te megadtál mindent, oh áldott Istenség, hogy test és lélek szerint is jól legyen dolgunk. Vajha örömünk lenne, hogy méltók vagyunk a te jótéteményeidre, vajha örömünk lenne, hogy semmit ellened és szent törvényeid ellen nem vétettünk. De érezzük, mélyen érezzük gyarlóságainkat, fogyatkozásainkat; érezzük, hogy nem tettünk meg mindent, a mivel megbíztál, nem használtunk ki minden órát és mindenek felett érezzük, hogy szívünk nem volt mindig tökéletes, nem jártunk mindenben a te parancsaid szerint, érezzük, hogy messze elmaradtunk az eszményképtől, a kit adtál nekünk a mi urunk, a Jézus Krisztusban. Azért megalázva magunkat mélyen szentséged és tökéletességed előtt, vallást teszünk róla: nem nekünk, nem nekünk uram, hanem a te nevednek legyen egyedül a dicséret és a dicsőség! És gyarlóságunk és fogyatkozá
