Református Kollégium, Kolozsvár, 1904

9

Nagy baj az, kedves fiaim, hogy a mint korban előhaladtok, nagyobbak lesztek, elvesztitek, vagy szunnyadni engeditek a gyermekkornak egyik legkedvesebb tehetségét, tulajdonságát. A 10—12 éves gyermek még egészen bizalmasan megkérdi tanítójától, a mit nem tud, vagy nem ért; néha talán csak sirdogálással ad jelt arról, hogy nem ért valamit; de nem nyugszik, a mig meg nem érti. Ez az a jó emberi tulajdonság, mely egészen a sírig szükséges annak, ki igazán akar tanulni. Nem tudni valamit sohasem szégyen; de nem tanulni meg azt, a mire alkalmunk van, nemcsak szégyen, hanem kár is.

Volt egy dicső nemzet, kedves fiaim, melynek kebelében, egy ideig, ilyen kérdezgetéssel s az erre adott feleletekkel tanulgattak. De annak már vége.

De ne búsuljatok fiaim! A mostani iskolák is a tudásvágy kielégítésére valók. Ha nem lehet az eszményi, legtökéletesebb tanítást gyakorolni, hogy az érdeklődő tanuló kérdezzen s a tanulótárs vagy tanító adna felvilágosítást és addig nem válnának el, mig egymást meg nem értik vagy értetik: azért maradt még mód, hogy vágyaitokat kielégítsétek. Csak kérdezzetek ! Csak ostromoljatok minket! Meglátjátok, hogy nem marad homályban előttetek semmi; hogy alapos lesz a tudás igy, ha sok felesleges munkától szabadultok meg.

A dolog úgy van, kedves fiaim, hogy most csak a tanítók tapogatódznak, hogy ti mit tudtok s azután tanítnák. De ki hiheti el, hogy mi jól vagyunk tájékozva ismereteitek anyaga felől? Ki hiheti el, hogy nem marad üresség, szakadozottság ismereteitekben, ha ti nem segit- tek nekünk, nem kérdeztek tőlünk.

Nélkületek, segítségetek nélkül nehéz a tanárok dolga. Egyenletes tanítást, nevelést nem tudnak nektek adni; mert a közintézetekben nagy az osztályok népessége, sok féle a tanulók tehetsége és miveltsége. A legtökéletesebb állandó tanmenet sem segíthet a tanárokon, ha ti nem segittek saját magatok érdeklődésével.

Mi nemcsak idézzük Jézus Krisztus azon szavait,