Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
A lefolyt tanév alatt súlyos feladat hárult a vezetőségre, hogy a városban feliépet vörheny-járvány alkalmával az iskolát a fertőzés veszélyétől megóvja. Az óvintézkedéseket nagy mértékben megnehezíti az a körülmény, hogy a künnlakó tanulók részint a lertőző betegségek következményeinek nem ismerése miatt, részint közelebbről meg nem határozható okokból, olyankor is bejárnak, a mikor valamelyik testvérük járványos fertőző betegségben szenved. Annál feltűnőbb, midőn ezt müveit családok gyermekeinél tapasztaljuk, s csak utólag, esetleg magán úton, vagy véletlenségből tudjuk meg az ilyen nagymértékben kifogásolható, sőt büntetendő cselekményt. Nem gondolja meg az ilyen szülő, hogy ez által nemcsak saját gyermekét nem kíméli, hanem közel 500 más tanuló egészsége és élete ellen tör, nem számítva, hogy nagy költséget okoz nemcsak az ott fertőzöttek szülőinek, hanem még az iskolának is a fertőtlenítés, takarítás, stb. által. Hogy a tanítás a városban uralkodott járvány daczára is simán folyhatott, azt annak köszönhetjük, hogy a legmesszebb menő óvintézkedéseket léptettük életbe: bennlakó tanulóinkat nem engedtük ki a városba, a künn- lakók közül fertőzött telkekről senkit sem engedtünk be az iskolába. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhető, hogy ámbár a künnlakók között fordultak elő vörheny esetek, a bennlakók közűi csak egy kapott skárlátot. Ezt az egyet elhelyeztük a „Karolina“ kórház megfelelő osztályára, mindazokat pedig, akik vele érintkeztek, elkülönítettük, s csak akkor engedtük az egészségesek közé, mikor a fertőzés közvetíthetése ki volt zárható. Fontos egészségügyi intézkedést kezdtünk a lefolyt tanév alatt, mely arra van hivatva, hogy a tornacsarnokban a por képződését lehetőleg megszüntesse. Az eredmény igen kedvezőnek bizonyult, s ennek alapján rendszeresítettük az egész eljárást. 4. Egészségügyi jelentés az 1903—4. tanévről.
