Református Kollégium, Kolozsvár, 1903
104 — lenségét akarta biztosítani. A kiegyezésnek ez az alap- gondolata, más nem lehet. A kiegyezés elméleti és gyakorlati értéke fölött ítél majd a történelem, minket csak az tölt el lelki örömmel, hogy Deák Ferencz megtalálta a békés kiegyenlítés útját az uralkodó és a nemzet közt; szebb reményeinkhez az a meggyőződés ad biztató erőt, hogy Deák Ferencz előtt a független, önálló Magyarország jogainak visszaállítása lebegett és az, hogy ez ország magyar legyen. Deák Ferenczben meg volt a nagyságnak minden jó vonása. Isten kegyelméből bírta nagy eszét; ennek erejét, ragyogását egyedül hazájának szentelte elfogulás nélkül; a vallás szabadsága oly szent volt előtte, mint a protestánsok előtt; a nemzetiségek fejlődését éppen úgy szívén hordozta, mint magok a nemzetiségek; a jobbágy és városi polgár éppen oly értékű emberek voltak előtte, mint a nemesek; a haladó újkornak egészséges politikai eszméit egész teljességökben átértette s hosszú életét arra szentelte, hogy nemzetét ez eszmekörbe emelje. Nagy volt tehetsége, nagyok voltak a politikai és nemzeti kérdések, melyeket megoldásra vezetett, legnagyobb volt példátlan egyszerűsége, melynél fogva sem jutalmat, sem kitüntetést nem fogadott el soha senkitől Az ő nagyságát nem lehet mérték alá helyezni, összehasonlításokkal mérlegelni. Egyetlen nemzeti feladatunk, hogy tekintsük őt példányképünknek, kegyelettel őrizzük emlékét s tisztán adjuk át ez emléket nemzetről nemzetre.
