Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

zetesek is voltak. Egyik psychologiai vizsgálatára megjelent egy az emberek megbirálására különös talentummal biró előkelő úrnő, kinek tanuló fia volt a VII. osztályban. Fia felelése után nem távozott el, hanem nagy érdeklődéssel és figyelemmel végig hallgatta az egész vizsgálatot. — Haza menve elragadtatással nyilvánította : „Ez aztán igazán okos és tudós ember; nagyon sokat tanultam és élveztem vizsgálatán“ És igy Ítéltek róla mások is, a kik hallgatták őt. Ez egy esetet azért hoztam fel jellemzésül, mert épen a psychologiát kevesen tudják úgy kezelni, hogy laicusok is megérthessék és szeressék.

Collegiumunk régi természetrajzi múzeumát nagy gonddal és kiváló szakértelemmel rendezte és igyekezett kizsákmányolni minden alkalmat, hogy gyarapítsa és gazdagítsa. E czélra nemcsak a collegium pénztárából rendelkezésére bocsátott évi átalányösszegeket használta fel gondosan, hanem lankadatlan munkával gyűjtött anyagot maga is és gyüjtetett tanítványaival, kiket beavatott a készítmények titkaiba is.

Ilyen volt Parádi Kálmán tanári működése.

Tanítványai közül sokan léptek természettudományi és orvosi pályára, az ő vezetése alatt megszeretve e stúdiumokat, és helyüket megállották a tudományegyetemen s jelesül töltik be az életben is. Méltán Írhatta Parádiról Petelei István fennebb megnevezett ismertetésében a következőket:

„A kik az elmúlt esztendők alatt a kolozsvári református collegium falait mint érett emberek hagyták oda, hálával és szeretettel gondolva e kitűnő intézet derék tanáraira, bizonyára, mindnyájan megkülönböztetett szeretettel emlékeznek Parádi tanárra s a tudományra is, melynek elemeit az ő ajkairól tanulták ismerni. De főleg azok képesek őt kellőképen megbecsülni, kik aztán természettudományi pályákon tanultak tovább, mert az a természettudományi magasabb látkör, melyet Parádi, a tanár, a középiskolában rövid idő alatt is el tud sajá-