Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

— 90

lyok nagy levelei alatt nyüzsög, érvényesül, küzködik - - és mit se tartok természetesebbnek ez olvasott hirnél.

„Ez a tudós : bölcs is, költő is. Ismerős a természet csodáival; gondolkozik az okok felett, melyekből származnak és szereti, a mivel foglalkozik. Egészen közel tudja hozni az értelmünkhöz és a szivünkhöz a tárgyakat, a melyekről szól. — 0 úgy beszél egy bogár- familiáról, annak szándékairól, igyekvéséről, családi életéről, mint a hogy jó ismerőseiről szokott az ember, és mi „Kedves barátom uramnak“, szeretnénk szólítani egy bronzhátu futonczot, minekutána Parádi bemutatta őt nekünk.“

De magyarázatainak módját és tanítási eljárását leghívebben és legjobban megörökítette saját maga „A kirándulásokról“ czimen irt szép és igazán mintaszerű értekezésében („Család és Iskola“ 1875-ik évi folyamának 8 —10. sz.), melyben a szabad mezőre és erdőbe kirándult tanulók derék tanítójuk vezetése mellett búvárkodva vizsgálják most a sárga sármában és zuzmókban a növények életét, majd hangyabolyt meg rózsabogarat találva kutatják az állatok világát és gyönyörködnek háztartásukban. A zuzmók helyzetéből de- lejtü nélkül is meghatározzák a világtájakat; megfigyelik a szelek irányát és a folyton változó felhők alakulását.

Ilyen tanítás mellett nem teher, hanem élvezet volt az ő tanóráira járni, melyeket vágyakozó örömmel, szomjuhozva vártak tanítványai. Felsőbb osztályokban tartott tanításaira bejöttek néha egyetemi hallgatók is régibb tanítványai közül.

És a milyen kiváló volt a magyarázásban, épen olyan mester volt a feladatok számbavételében és felkérdezésében is.

Tanári működésűnkben — emberi gyarlóságunknál fogva legtöbben beleesünk két lényeges hibába, a mely hibák aztán nagyon megnehezítik a tanítás sikerét. Egyik hibánk az, hogy a mit magunk magyarázatainkban a dolog lényegének megértetése, a figyelem ébren