Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

dekkel, mikor a németek lefordították németre, kiadták s dicsőitni kezdték Bolyai munkáit. Akkor kezdünk gondolkozni, hogy nekünk is volt egy Bolyaink, a ki gyenge drámákat irt, hát vájjon a németek miféle Bolyait dicsődnek?

Rájöttünk rendre a két fényes tehetségű Bolyai érdemeire, sőt végül még a magyar tudományos akadémia is kezdett velők foglalkozni.

Családi tulajdonság a két Bolyainál a mathematikai tudományok iránti vonzódás, a gyors felfogás, a mély és logikus gondolkozás. Bolyai Farkas, az atya 1781-ben került az enyedi collegiumba alig hét éves korában. írni, olvasni már otthon megtanult s a collegiumban kis társai mellett más tanulni valója nem lévén, a nagyobbaktól hallott leczkéket tanulta; kilencz éves korában már úgy tudott latinul, hogy a deákok csodájára jártak. Később egy nyáron hat hét alatt megtanult görögül s Homerost nemcsak fordítani, hanem könyvnélkül is tudta. Ifjú korában megtanult németül, francziául, angolul, olaszul és oláhul, tehát hat nyelven gazdagíthatta ismereteit. Legbámulatosabb volt a mathematika iránti hajlama és tehetsége. A logaritmusokat majdnem könyvnélkül tudta, 14 jegyű számból fejben 2-ik és 3-ik gyököt vont. 18—19 éves korában a kolozsvári kollégiumba jött Bolyai, itt a tudós Méhes György professortól tanulta tovább a mathematikai tudományokat, örök barátságot kötött a professor fiával a szintén tudós mathematikus Méhes Sámuellel. E barátságnak szép emlékét őrizzük nagykönyvtárunkban, mert mikor legnagyobb és őt halhatatlanná tevő müvét a Tentament megküldte Méhes Sámuelnek, saját kezűleg irta belé az ajánlást azzal, hogy „a barátság jeléül.“ Ezt a példányt kegyelettel őrzi a könyvtárunk.

Bolyai Farkas felsőbb tanulmányait Bécsben, Jénában később Göttingában folytatta, a hol megismerkedett Gaussal, kivel aztán együtt tanult, együtt vitatkozott a mathesis rejtelmeiről, kivel haláláig levelezett s benső barátságban élt. Ismeretségük kezdetén felmerült már közöttük Euklides Xl-ik axiómájának a kérdése. Mélyen gondolkozó leikök