Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

— 150

Sok gyermek az önvédelem biztos eszközének tekinti a hazugságot. Talán eszébe sem jut, hogy kiderül; tehát a végső lehetőségig ragaszkodik hozzá. Szerencsés, ha kiderül; mert talán egész életére megszabadul e betegségtől. Ha nem derül ki, jaj az ő szegény fejének; mert a hazudás megszokássá válik, nő, mint a hógörgeteg s pusztít mindenütt, hova elér ; a pusztításban örömét találja, mint a gyilkos, ki vért szomjaz s azért öl.

A hazugság elvetemedett gyávaság. S jaj a férfinak, ki ilyen útra lép. Megvesztegeti önmagát, a bátorság mezét ölti fel, fejét magasra tartja; ha beszél veled, téged dicsér, ha másnak beszél rólad, bátran gyaláz téged; még írni is mer úgy, hogy rosszat, bűnt, sikkasztást tehessenek fel rólad. Sokáig nem érted, miért idegenedik el tőled egyik-másik régi barátod; néha a társaságnak egész rétege tanúsít irántad hűvös magatartást. Már-már elveszíted bizalmadat önmagad iránt, mikor a nagy hazug az első Írásba foglalt megczáfolhatatlan ellenmondásba keveredik önmagával. Itt a fordulat. Megindulsz e csapáson, összeszeded a jelenségeket, megfigyeled az érdekeket, melyekért hazudnia kellett az illetőnek s fölfedezted ellenséged. Emberi természetedből kifolyólag a bosszú érzete ébred föl benned, de ha férfi vagy útjába állasz, szeme közé nézsz, minden egyes esetben rápiritasz, harczolsz ellene nyíltan, ha nem használ, megveted.

A megvetés legméltóbb jutalma a hazug embernek. Kívánja-e valaki közületek kedves ifjak e jutalmat ?

*

De térjünk át vidámabb tájakra, hol az ifjúság nemes érzelmektől eltelve, a magyar nemzet kegyeletében örömében, bánatában megtanul részt venni, ünnepelni. Az önképzőkör viszi ezekben a főszerepet, együtt ünnepel vele az egész ifjúság és a tanári kar. A részleteket az önképzőkörről szóló jelentés sorolja föl. Itt csak megemlítem, hogy 1902. szeptember 19-én ünnepeltük Kossuth Lajos nagy hazánkfia születésének 100-ik évfordulóját;