Református Kollégium, Kolozsvár, 1902

Az igazgató évzáró beszéde.

(Felolvasta 1903. junius 24-én.)

Ez iskolai év a mozgalmas évek közé tartozik. Régi épületünk átalakítása miatt két héttel későbben kezdtük működésűnket. Igyekeztünk a szünidők megrövidítésével pótolni veszteségünket; de a kanyaró miatt nem sikerült. Küzdelmes volt tehát a tanítás, tanulás egyiránt s nehezen közelítettük meg az ez évre kitűzött czélt.

A beirott rendes és magántanulók száma 387. Eltávozott vagy vizsgálatra nem jelent meg 15. Létszám az év végén 373. A múlt évhez képest 5-tel több iratkozott be és 2-vel több maradt az év végéig intézetünk tagja. Tehát nincs nagy ingadozás ; de csak azért, mivel nem tudunk több tanulót befogadni.

Nagy a jelentkezés az alsó négy osztályra, különösen az elsőre, bárha városunkban kitűnő polgári iskola áll a közönség rendelkezésére. Azonban haszon nélkül emlegetjük a polgári iskolát, hiszen ott sem férnek már, holott párhuzamos osztályaik is vannak.

A kolozsvári középiskolák, valamint a polgári iskola zsúfoltsága, testi és szellemi tekintetben, egészségtelen. A felekezetek és a város nem bírnak többet áldozni ; a tandijakat nem lehet emelni ; mert a közönség a mostanit is alig bírja ; tehát e forrásból sem lehet több jövedelmet várni, hogy az intézetek több osztályt nyithassanak. — Aztán a párhuzamos osztályok felállítása is, csak szükséges rossz.

Nagyon természetes tehát, hogy a kolozsvári tanügyi körök még egy uj középiskola megnyitását óhajtják és várják ... az államtól. Még pedig reáliskolát várnak, mert az élet s az életnek szóló nemzeti politika ezt kö