Református Kollégium, Kolozsvár, 1902
— 115 II. Vörheny (skarlát). Súlyosabb természetű ragadós betegség, a mely émelygés és hányás kíséretében borzongással kezdődik s magas lázzal jelentkezik. Torokfájás és nyelési nehézségek nagyobb fokúak, mint kanyarónál. A torok és nyelv erősen pirosak és apró sötét vörös pontokkal borítottak. A nyelv felszíne olyan, mint az eper felülete (skárlátnyelv). III. Roncsoló toroklob (Diphtheria). A gyermekek legpusztítóbb réme, szerfelett ragadós. „Bágyadtsággal, főfájással, nyugtalansággal, gyakran hányással kezdődik“, a melyhez csakhamar torokfájás, rekedtség, dunnyogó beszéd és láz csatlakozik. Majd szürkés fehér v. szennyes lepedék a torokban, mandulákon. A korai felismerés és rögtöni orvoslás a beteg gyógyulása és a továbbterjedés megakadályozása végett is igen kívánatos. IV. Járványos fültőmirigylob (mumps.) Mint tömeges megbetegedés jelentkezik az iskolában 2—3 héttel azután, hogy ilyen gyermek fordult meg az egészségesek között. Eleinte kedvetlenek, bágyadtak a gyermekek, nyugtalanul alusznak, majd a fülczimpa alatt és előtt szúró fájdalmat éreznek, mire megdagad vagy egyszerre mind a két fültőtájék, vagy előbb az egyik, s 1—2 nap múlva a másik is. Némely járvány alkalmával egyes gyermekeknél kisebb-nagyobb hőemelkedés is jelentkezik. Igen enyhe szokott lenni, különösebb orvoslás nem szükséges, de a járvány terjedésének megakadályozása végett elkülönítjük a betegeket az egészségesektől és nem bocsátjuk iskolába. V., Szamárhurut (szamárköhögés). Ragadós, fertőző betegség, mely mindazon gyermekekre átragad, a kik ilyen bajban szenvedővel játszadoztak, érintkeztek. Eleinte náthás a gyermek, majd izgatottan, rekedten köhög, később görcsös köhögési rohamok jelentkeznek, a gyermek arcza kipirul, szemei kidüllednek,
