Református Kollégium, Kolozsvár, 1902
109 — ben egyformán. — Elsőszülött derék fia, dr. Parádi Fe- rencz már megyei kórházi igazgató és főorvos Désen; szép állásában tág tere van a természettudományoknak élni, melyekbe apja vezette be őt; módja van a természet titkait kutatni és az apa életét ebben is tovább folytatni. Gizella leánya viruló hajadon; László és Jenő jeles tanulók, amaz a tudományegyetem jogi fakultásán, ez gymnasiumunk IV. osztályában. VII. Azonban a 35 évi szolgálat alatt teljesített sokoldalú túlfeszített munka kimerítette erejét. Szolgálata utolsó két évében többször gyöngélkedett s kényszerült kisebb-nagyobb szabadságidőt venni igénybe. így intézetünk szolgálatában töltött harminczadik évének befejeztével az 1901. év okt. 1-én nyugalomba vonult, bár a megválás nagy fájdalommal töltötte el mélyen érező lelkét. - „Mély fájdalom fogta el szivemet — Írja az elöljárósághoz intézett folyamodványában — hogy most, midőn hanyatló erőmet számbaveszem, annak a kapocsnak, mely engem a folyton tovatűnő iskolai évek során mind erősebben fűzött ez intézethez, e lejáró tanévvel el kell szakadnia. De táplál s erősít az a józan belátás szülte meggyőződésem, hogy nyugalomba vonulásom a magam, szeretett népes családom és virágzó tanintézetünk magasrendü érdeke“. A collegium elöljárósága és tanári kara, lelkes tanítványának s a philosophia tanításában utódjának, Kovács Dezső tanárnak indítványára egyhangúlag hozott határozattal kimondta, hogy a Parádi Kálmán tiszteletére, kiváló érdemei elismeréséül, nyugalomba vonulása alkalmából ünnepet rendez s neve és emléke megörökítésére collegiumunknál gyűjtés utján ösztöndijalapitványt létesít. Az e czélból kibocsátott felhívás Parádi Kálmán nagy számú tisztelőinél, barátainál, egykori tanítványainál, collegiumunk jóakaróinál visszhangra talált, s gond
