Református Kollégium, Kolozsvár, 1901

— 53 —

sikaához hasonlítja. (U. o. 141. Hóm. Od. '£. 102. V. ö. Hor Carm. í, 6: Scriberis . . . victor . . . Maeonii carminis alite.)

Látjuk ezekből, hogy Claudianusban a jeles költői tehetség mellett a szükséges tanulmány sem hiányzott. Nemcsak a classikus kor Íróit ismerte, hanem az alexandriai korbelieket is.

E tanulmányairól igen érdekes bizonyságot teszen Proserpina elragadtatása; a költemény forrásait ugyanis határozottan a homerosi hymnusokra (in Cererem). az or- phikus költészetre, Euripides (Helena), Diodorus Sieulus és Ovidius müveire lehet visszavezetnünk s magából ez egy költeményből is számos idézetet hozhatnánk fel, mely a Homeros (Ilias), Lucretius, Vergilius, Horatius, Ovidius (Easti, Metamorphosis), Lucanus, Valerius Flaccus, Silius Italicus, Seneca (Hercules furens), Statius (Thebais) stb. alapos ismeretére mutat.*

Ezek után azt hiszem nincs semmi okunk azt mondani, hogy erősen túloz** az a pár sor, mely a legesleghiresebb költőnek nevezi Claudianust. Abban a korban, majdnem 400 esztendővel a latin irodalom virágzásának korszaka után, teljesen megérdemli ezt az elnevezést. S ha magában vesszük, akkor is el kell ismernünk, hogy igazi költői tehetség volt. Képzelete és alkotó ereje, érzései és gondolatai abban a szép és biztos formában, tiszteletünkre és elismerésünkre érdemesek ma is.

’) L. Cerrato, id, művében. ") Ribbeck, id. mű 542 1