Református Kollégium, Kolozsvár, 1901
47 hogy valódi remekvümek alkotásáról ily körülmények között, ilyen íróknál egyáltalában nem beszélhetünk. Claudianusban megvolt a törekvés, hogy e befolyás alól szabaduljon s általában sikerült is neki. Irályának nagy érdeme az elcgantia, finomság és tisztaság, mely úgy a szavak elhelyezésében, mint a könnyű és helyes verselésben, vagy a költői nyelv szépségeinek tudatos fel- használásában látszik. A már nagyon elkoptatott, elhasznált, felcziczomázott költői nyelvet megújította, felfrisitette olyan elemekkel, melyek az akkori írók előtt ismeretlenek voltak. Első sorban ő is a régi Írókhoz fordult s azoknak nyelvét tanulmányozta; de mig közönséges tehetségeknél a múlthoz való visszatérés egyszerűen utánzásra vezet: Claudia- nus megtalálta a helyes mértéket s a régiekből annyit merített, hogy soha sem esik a szolgai utánzás hibájába. Stílusának legfőbb jellemvonása az erős, hatásos képek, a ragyogó leírások, s általában az erőteljesség. A tiszta és szép hasonlatok bősége, a díszítő jelzők változatos gazdagsága, trópusainak eredetisége Vergiliusnak is dicséretére válnék. Különösen ügyes az elvont főneveknek concret jelzőkkel való díszítésében, ellentétek, hasonlóságok megkapó, frappáns megjelölésében. Meglepők a hasonlatok, melyeknek alapjául rendesen természeti jelenségek (tenger, vihar, állatok, növények élete stb.) vagy történelmi, társadalmi kepek szolgálnak. Rövidséget, merészséget és erőt nyer stílusa s metaphorákban, a hol a hasonlóságot vagy kü- lömbséget csak egy villanás, egy szempillantás jelzi. Az allegória és a megszemélyesítés néha túlságosan sok is, ámbár az előadás élénkségét rendkívül emeli és az allego- rizálás egyébként benne van az egész latin görög irodalom jellemében ; ahol az egész vallási rendszer, mely az irodalomnak legelőször nyújtott tápláló anyagot, personificátión, allegórián alapul, ott ezek nélkül nem is képzelhetünk költői művet. A trópusok mellett rendkívül fontos szerepe van Clau- diusnál a figuráknak. A kérdés, felkiáltás, megszólítás igen
