Református Kollégium, Kolozsvár, 1901
35 — Apert stb., kiket Gallia adott Rómának. A 4., 5. századtól kezdve határozottan a provincziabeliek a római irodalom legkiválóbb képviselői: Nonius Marcellus. C. Marius Victo- rinus, Augustinus, Marcianus Capella áfrikai származásúak, Ausonius, Paulinus és Sulpicius Severus Galliából, Amrnia- nus Marcellinus Antiochiából, Hieronymus Pannóniából, Rufinus Aquileiából, Prudentius Hispániából való volt Ezek mellett igen kevés az, a mit maga Róma fel tud mutatni s a császár város később már magához vonzani se tudta a provincziák jeleseit. Pedig a tartományokban élő Íróknak nagy szükségük lett volna egy erős, biztos irodalmi középpontra, hogy az, mint tekintély és vezér, határozott irányt adjon az Írói működésnek, a saját szabadalmi bélyegét nyomja minden Írói alkotásra s souverainitását állandóan éreztesse. Ez hiányzott. Nem volt az iró előtt sehol, semmiben egység, állandóság, hiányzott az a kiapadhatatlan közös forrás, melyből erős és tiszta impulsusokat meríthetett volna. Bizonytalanság, ingadozás: utánzásra kellett, hogy vezessen. A provincziák, bár egyébként függetlenek voltak, annyi szellemi táplálékot még sem tudtak adni, hogy nemes, magas inven- tiók születhettek volna. Hiányzott belőlük a múlt, a hagyomány erős alapja, szegény volt és a képzeletet kevéssé foglalkoztatta a vallás. Csak a nyelvet kapták Rómától, különben pedig múlt és jövő is egészen más volt. Ilyen körülmények között természetesnek, sőt szükségszerűnek kell tartanunk az irodalom folytonos hanyatlását. A történet igazsága teljesedett be, melynek hullámain a római nép tudományban, művészetben, erkölcsi és anyagi jólétben a tetőpontra emelkedve, a hullámmal együtt ismét alásülyedt, hogy nemsokára végkép eltűnjék. Ős erejének, mely az utána fellépett és egymást követő új népek és nemzetek által dicső és oszthatatlan örökségképpen szállott nemzedékről nemzedékre s megsokszorozódva jutott el egész napjainkig, utolsó felcsillanása mégis magára vall. A 4 század végén Kr. u., Theodosius császár utódainak udvarában akad egy idegen származású iró, kiben a tehetségnek, 2+
