Református Kollégium, Kolozsvár, 1901

25

általános haladásában a korszelleme szerint a nemzetre váró munkára előkészítse azt az ifjú nemzedéket, mely a nemzeti munka vezetésére van hivatva.

II.

E feladat teljesítésére igyekezvén akadályokra bukkan az iskola.

Mindenütt a nemzeti elemeket domborítja ki, azokat gyarapítja. E czélból, bár a munka a múlt alapján mindig a jövőre irányúi, az iskola szeme állandóan a jelen viszonyokon is van, azok mutatják a hiányokat, azokból lehet következtetni a jövőre s igy határozódik meg ezekből az a közelebbi czél, melyet az iskola munkásai egy-egy korra magok elé tűznek.

A társadalomnak minden munkára más-más szerve van, melyek között élénk a kölcsönhatás. Néha pedig élénk az összeütközés is. Aligha van tere az emberi munkának, a hol számolnunk, sőt szembe szállanunk ne kellene idegen tényezőkkel, melyek más munkás haladását gátolják, hatását rontják. így aztán a mellett, hogy nálunk majdnem minden szellemi munkát végző ember jó hatását a népnek még nem eléggé emelkedett értelmisége meggátolja, hátráltatják még a magasabb iskolát végzett, u. n. művelt elemek is Pedig igen nagy baj, ha nem tudja megtalálni kiki a maga helyiét, nem tudja tiszteletben tartani a más egyéniségét. S épen itt van egyik gát. Azt látjuk, hogy kifejlődött bennünk az értelmi nevelés, mondhatnánk az iskolák révén a tudá- kosság, a mindenhez értés, de annyira nem emelkedtünk, hogy fogyatékos tudásunkat is erkölcsi nevelésünk megadta szempontok szerint használjuk és gyarapitsuk, hogy magunkat ismerjük és másokat megismerni igyekezzünk. Ezért szolgálunk sokszor gátúl olyanoknak, kik a mi modorunk szerint harczolni nem tudnak, kiknek vezető elve az önzetlen munka, czélja a haladás, eszköze az önképzés és irányítója az a tudat, hogy minden egyes embertől függ a nemzet, az egész fejlettségi foka s minden ember munkájától az