Református Kollégium, Kolozsvár, 1901
— 124 érezzük, hogy tanártársaknak és tanítványoknak kötelességünk elismerésünknek kifejezést is adni. E végből Parádi Kálmán tiszteletére nyugalomba vonulása alkalmából, 1902 márczius 23-án, virágvasárnapon d. e. 10 órakor a colle- gium tornacsarnokában ünnepet tartunk és nevére gyűjtés útján collegiumunknál kitűnő szegény tanuló számára ösztöndíj-alapítványt teszünk. Ezért tisztelettel és bizalommal kérjük Parádi Kálmán összes egykori tanítványait, barátait és tisztelőit, jöjjenek el ez ünnepre és szíveskedjenek e gyűjtő-íven gyűjteni a Parádi Kálmán nevére teendő alapítványra. Kérjük, hogy a gyűjtő-ívet a begyült összeggel Balogh Károly ref. coll. tanárhoz, a bizottság elnökéhez (Kolozsvár, Earkas-utcza 13. sz.j 15 napon belül beküldeni szíveskedjenek. A kolozsvári ref collegium elöljárósága és tanári kara nevében. Kolozsvárt, 1902. januárius 22. hazafias tisztelettel: Kovács Dezső, Balogh Károly, Seprődi János, biz. tag. biz. elnök. biz. jegyző. A kedvezőtlen sors, miként irigy ember, nem engedte meg, hogy a szívből óhajtott ünnepet megtartsuk; Parádi Kálmánt nehéz betegséggel sújtotta és április 7-én a tudománynak és tanügynek igen nagy kárára, övéinek és barátainak keserű fájdalmára elragadta körünkből. A gyűjtést szép eredmény követte. A felhívás kibocsátása után mindjárt sűrűn érkeztek az adományok, egyesektől meleg szeretetről és elismerésről szóló szép levelek kíséretében. Dr. Bálint Sándor, budapesti tud. egyetemi magán tanár, magyar k. központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet osztályvezetője, lelkes szavakban „kötelezi magát, hogy mindaddig, mig aktiv állami hivatalnok lesz, minden évben legalább húsz koronával fog a felejthetetlen tanára és jóltevője nevét viselő alapitvá.ny gyarapító-
