Református Kollégium, Kolozsvár, 1901
— 5 A népszínmű és Szigligeti. Seprődi János székfoglaló értekezése. Méltóságos Elöljáróság! Mélyen tisztelt Közönség! Nevetséges volna, ha én 20 és egy nehány évemmel elkezdenék élettapasztalatokra hivatkozni; mégis annyit már kezdek megérezni az életből, hogy az embernek szükséges és tiszteletreméltó tulajdona a tudás. A poéták és született pessimisták egy-egy esős délutánon sóhajtoznak ugyan afféle Rousseaui ideák után, de ha vallatóra kerülne a dolog, azt hiszem, közülök is kevesen cserélnének az oktalan állatok tudatlan boldogságával ha egyáltalán ilyen léteznék is. Minden e földön minél többet ismerni, tapasztalni, túdni törekszik, hogy életét értelmi erejéhez képest a legjobban rendezhesse el. Az ember mindennél inkább törekszik erre és én örömmel állok azok sorába, a kiknek életfeladatuk épen az, hogy ezt a törekvést elősegítsék. A mélt. elöljáróságnak pedig meleg köszönetét mondok, hogy erre nekem alkalmat adott. Az embernek ismerésre és tudásra törő természete hozta létre az új kor legnagyobbszerű eseményét, a franczia forradalmat, a mely akkora tömegben és oly formában vetette föl az emberiség legalsó rétegét, a népet, hogy arról többet megfeledkezni nem igen lehetett. Napoleon híres mondása: „La carriére ouverte aux talents“ jelzi az utat, melyen a nép fiai úgy törtek előre, mikép az ép, erőteljes germán egyedek az elfinomult és elkorcsosult rómaiak közt. Ez a folyamat az ember külső életében, a politikában, még folyton tart, de az ember belső életében, az irodalomban, már befejezésre jutott. Egy darabig ugyan a költők még a nagy Shakespeare romantikus szemüvegén keresztül nézték a világot, de csakhamar észrevették, hogy van egy Shakes- pearehoz hasonló költő, a nép, a mely egészen máskép látja a világot. A nép felfogása különösen ránk magyarokra nézve fontos, mert népköltészetünk nagyságával és sajátosságával csak az orosz versenyezhet s inig más előrehaladottabb
