Református Kollégium, Kolozsvár, 1900
o i) körét, a kik az iskolai év elejétől végéig semmit sem törődnek gyermekeikkel, hanem mindent az iskolától várnak, saját nevelői kötelességeiket is az iskolára akarják hárítani. A rendszabályok nem hiában hangoztatják, hogy a tanulók szüleik kíséretében jelenjenek meg a behatáskor, továbbá, hogy az iskola és szülei ház között folytonos legyen az összeköttetés. De még az olyan szülő is, ki távollevő gyermekével vajmi keveset foglalkozik: az iskoláztatás ideje alatt néha akaratlanul, megfontolatlanul azzal semmisíti meg az iskola nevelő hatását, hogy igazságtalan kritika tár gyává teszi gyermekei jelenlétében az iskola, a tanárok működését. A tanárok tévedhetnek mert emberek, emberi gyarlóságoktól nem mentek, de nem igazságtalanok s érdem nélkül nem tüntetik ki egyik tanulót a másik fölött A tanulók is teljes bizalommal lehetnek tanáraikhoz, bizton várhatják szorgalmuk, jó magaviseletük elismerését s meg lehetnek győződve arról, hogy hibáik esetén jóindulatú megítélőt találnak tanáraikban. De viszont arra törekedjenek, hogy a tanárok fárasztó munkája ne legyen hiában való, az elhintett mag jó földbe hulljon s jó termést adjon Azzal az édes reménynyel kezdjük meg az év munkáját, hogy a kölcsönös egyetértés mint eddig, ezután is meg lesz a szülők, tanárok és tanítványok között, hisz mindnyájan ugyanarra a czélra törekszünk. Az új év, az új munka kezdetén bánatosan emlékezünk meg távollevő kedves collegánkről, ki betegsége miatt még ebben az évben sem dolgozhatik velünk. Mindnyájunknak hiányzik az ő megszokott jelenléte, a ki mindig újabb, meg újabb alakban tudta hasznossá tenni magát a collegium érdekeiben, számtalan módon tudta jobban és jobban megszerettetni magát collegáival. mindig valami hasznos újításokon fáradozott a tanuló ifjúság érdekében. Buzgón fohászkodunk a jó istenhez, hogy minél hamarább engedje őt körünkbe jönni, hogy zavartalanul folytathassa hasznosan megkezdett munkáját. Nem teljesülhetett az az óhajtásunk, hogy az új gym- nasium-épületnek bár az alapjait letehettük volna, de most
