Református Kollégium, Kolozsvár, 1900

Ha egyebet nem, azt megtanulhatjuk ez adatokból, hogy a fekvő' birtokok, különösen a szénafüvek értéke 50 év alatt megkétszereződött, sőt magasabbra is emelkedett

3. A végrendelet.

A mily gonddal és fáradsággal gyűjtötte össze Rucska János egy hosszú életnek drága kincseit, oly aggodalmasan és alapos megfontolással kívánta értékessé tenni azokat halála után.

Életének 79-dik évében, 1889. július 25-én készítette első végrendeletét. Kitűnik ezekből, hogy házastelkein, szántóföldéin, szénafüvein, legelőin, szőlőkertjein kivül 230,000 korona készpénzről rendelkezett s bár családot nem alapított, mégis arra irányult gondja legfőképpen, hogy családja nevét, rokonai jólétét biztosítsa. Általános örököseiül fiútestvére, Mihály, gyermekeit tette: Rucska Jánost ésRucska Lajost. Mivel a rokonokat, sorsukhoz képest, megélhető állapotba helyezte a hagyományozott javakkal és haszon- élvezeti jogokkal, azt tűzte ki czéljáúl, hogy a család fiu- ágára szállítja vissza vagyona tetemesebb részét; tehát igy is rendelkezett.

Hozzá vagyunk szokva, hogy az emberek szívesen hibáztatják egymás intézkedéseit. A ki mellőzi családját, elítélik, mert megtagadja véreit; a ki családjáról gondoskodik, elítélik, inéit önző, hiú a saját famíliájára. Rucska János, a ki szerény volt egész életében s látszólag elzárkózott a világtól, bő élettapasztalatot szerzett s megtalálta a helyes középútat, sőt kimondhatjuk bátran, hogy megtalálta a leghelyesebb utat végrendelete készítéséhez. Igazi embernek maradt; érezte, hogy legközelebb áll hozzá vérrokonsága, tehát ennek törvénye előtt meghajolva, legközelebbi rokonának fiuivadókait tette általános örököseivé. Miután ezt befejezte, megható fordulattal áttért collegiu- munkra, igy szólván: „Gondos édes anyámat még tanulókoromban elvesztvén, további gondoztatásomat a helybeli evangelicus református főtanodában találtam fel, mely intézet nekem „alma materiemmé lett. Hogy tehát ezen