Református Kollégium, Kolozsvár, 1900
52 élvezeteiben; mert megelégszik az élet fenntartásához szükséges egyszerű és természetes eledelekkel, a mindig tiszta, csinos és az időjárásnak megfelelő, czélszerű ruházattal, végűi az élvezetekből annyival, a mennyi vidám derültségre hangolja őt magát és környezetét. Az ilyen ember életében nincsenek, vagy igen ritkán vannak kitörések, tehát nem mondhatjuk az ilyen életpályát érdekesnek, legkevésbbé regényesnek; sőt elfogadhatjuk közönségesnek; de jól esik tudni és néha szemlélni, hogy miként csoportosulnak a takarékosság körül a legnemesebb, habár a legegyszerűbb erények. A takarékos ember aggodalmasan szereti a tisztaságot s legtöbbször igaz, hogy a ki kedveli a külső tisztaságot, annak lelki világa is tiszta; a takarékos ember pontos, megbízható, mértékletes, higgadt s a minő arányban korlátozza magát anyagi téren, oly mértékben igyekszik fegyelmezni önmagát erkölcsi és szellemi téren is; kerüli a mohó kapkodást; legyűri lelkében a föltornyosuló szenvedélyt; pénzből, erkölcsi erőből mindig van tartalékja s ha küzdelemre kerül a sor, e tartalékerővel száll síkra; van támasza, van föláldozni való ereje nemcsak önmaga, hanem hazája érdekeiért is. Így léphet a közönségesnek ismert takarékos férfi a jó hazafiak első sorába. Boldog az a nép, melynek a takarékosság nemzeti vonása! A takarékosság szellemének is hódolunk mai ünneplésünkkel, midőn alapítóink közt bemutatjuk Rucska János arczképét. Mosóczi Rucska János nagyapja selmeczbányai gyógyszerész volt: fiai közül Mihály nem akart tanulni, igy lett belőle iparos. Vándorútja Kolozsvárra vezette, hol letelepült, családot alapított, feleségűi vevén Pap Máriát. E házasságból született 1810. jun. 12-én Rucska János. A tanulás iránt való vágy korán jelentkezett a gyermekben s hogy meg is szilárdult, édes anyjának köszönhette, ki váltig biztatta, buzdította. Sokszor beszélte Rucska János már hajlott korában, hogy apja szegény volt, a csizmadia mesterségből
