Református Kollégium, Kolozsvár, 1899
— 66 — meny nélkül“. Ne higyjük, hogy az ilyen okosdi kishitűek tanulták és tudják nemzetünk történelmét, mert Magyar- ország történetében ez van megírva: .Az ország anyagi érdekei szempontjából döntő fontosságú vámkérdés megvitatása és minden oldalról való megvilágítása egyenesen a védegyleti mozgalomnak köszönhető“. És bármennyire túlzott is Deák Ferencz ama biztatása, hogy a mint az egyszeri franczia arra a kérdésre, ki verte meg Marengónál az ellenséget, azt felelte, hogy „én és még hetvenezer“, úgy a védegylet minden egyes tagja is elmondhatja magáról, hogy „a sorvadó hazát én és még annyi millió védegyleti tag mentettük meg“ : a mozgalom termékenyítő hatással volt a közgazdasági, társadalmi és politikai életre s igy azok, kik abban részt vettek, habár elég idejük a hazát megmenteni nem volt, „nem végeztek hiábavaló munkát.“*) Ez van írva a történelemben, pedig a védegyletnek rettenetes nehézségekkel kellett küzdenie, mert e bécsi Met- ternich-kormány, bár nyílt erőszakot nem mert alkalmazni ellene, alattomban üldözte és közvetve mindent elkövetett, hogy működését megölje. Aztán jöttek a nagy évek : 1848. és 1849... Kinek juthatott volna akkor ideje s ereje a magyar ipar mivelésére ?.. Es következtek a minden magyarságot elfojtani törekvő, sötét önkény-uralom rettenetes évei. Nemzetünk legerősebb és legjobb fiai golyótól és hóhérbárdtól sírban fekszenek, vagy idegenbe menekülve bujdosnak; hazánk millió sebtől vérzik, hosszú esztendőkön keresztül azt sem tudja, melyikre és honnan tegyen először írt. Hogyan nőhetett és virágozhatott volna ilyen években a magyar ipar!. Bizony nagy hálával tartozunk Istenünknek csak azért is, hogy a magyart e nehéz évek sorvasztó szenvedéseiből a mai jobb kor hajnalára megtartotta. A politikai és társadalmi viszonyok csak a legújabb kor hajnalán vettek olyan kedvező alakulatot, hogy még égetőbb sebek gyógyítása után végre a magyar iparpártolási actio is jó reménynyel és sikerrel újra megindulhasson. ’) Sz. S. A m. n. t. 9. k. 623. 1.
