Református Kollégium, Kolozsvár, 1899
120 — nak az emlékezetére, hogy Nagy Péter, mielőtt püspök lett volna, fényes tehetségű tanára volt a kolozsvári collegium- nak, de az alapítványi tőkét csak mostanra egészítették ki a tőkésített kamatok és adományok 1000 koronára s így a jutalmat is ebben az évben először adhatjuk ki, hogy ezután örök időkig abban a szellemben legyen ez az alapítvány a jó tanulók buzdítója, a mely méltó Nagy Péter nevéhez és emlékezetéhez. Elöljáróságunk ezen a helyen is hálás köszönetét fejezi ki a nagylelkű adományozók iránt, az egyházkerületünk főtiszteletű közgyűlése iránt s Nagy Péter néhai fiának, néhai dr. Nagy Józsefnek özvegye iránt, ki tekintélyes adományával gyarapította a Nagy Péter alapítványt. Kérdjük már most, mi a kötelességünk ez intézet múltjával, alapítóival szemben ? Iskolánk első alapítója a kolozsvári református egyház volt, Bethlen Gábor pedig a református felekezeti jelleg megtartása mellett országgyűlési határozattal, gazdag alapítványnyal a nemzet iskolájává emelte a szűk körben működött iskolát. Ez a két tény szabja meg collegiumunk működésének az irányát, mely vallásos és hazafias volt mindig. A későbbi alapítványok is majdnem kizárólag felekezeti jellegűek. Kell tehát, hogy a református felekezeti vallásosság legyen a nevelésünk alapelve, középpontja. Nem régen fejtegettem e helyről vallásos nevelésünk vezér-eszméit s ha ismét említem e tárgyat, azzal indokolhatom, hogy a felszínre került áramlatok között napról-napra nehezedik egyházunk helyzete. A mi vallásunknak éltető lelke a szabadelvűség. Egyházunk vezérembereinek, nagyjainak hatalmas részük van abban, hogy a lelkiismereti szabadság győzedelmeskedett hazánkban, hogy az állam kivihette az egyházak hatásköréből az őt megillető jogokat és teendőket. S mégis mi érezzük leginkább a változott viszonyok súlyát, hátrányait. Erős a meggyőződésem, hogy egyházunk győzelmesen kerül ki a küzdelemből, mert az igazság fegyvereivel küzd, de a
