Református Kollégium, Kolozsvár, 1898
— 128 annyiban kereshetjük a tantervben, a mennyiben igen nagy az óraszám. A tankönyvek vagy a tanárok előadásának terjedelmessége, tulrészletessége okoz túlterhelést. Az utóbbin segitünk a módszeres tanácskozások alkalmával, de a rendelkezésre álló tankönyvek közül sok tárgynál ugyan nehéz kiválasztani olyan könyvet, mely minden jó tulajdonság mellett ne volna tulrészletező. Az ilyen hiányokon a tanárnak kell segitni az által, hogy a könyv íelesleges részleteit tanitás közben kijegyezteti. Némelyik tankönyv még hiányos is a terjengősség mellett. Ilyent soha sem szabadna »lkalmazni, mert a tanitás jegyzetekből, ha csak kiegészítő jegyzetekből is, teljességgel nem gymnasium keretébe való. A lefolyt iskolai év történetével, részint az igazgatói zárójelentésben, részint a nemsokára megjelenő értesítőben számolunk be. Itt csak a legfontvsabb jelentőségről kívánok megemlékezni. Az iskolai év elején némileg változtattunk a bennlakás eddigi beosztásán, nemcsak az által, hogy a szolgatanulói rendszer msgszüntetésével internatusi szolgákat alkalmaztunk igen jó sikerrel, s a fokozott rend és tisztaság előnyére, hanem az együtt lakás rendszerének módosításával is. Hagyományaink szerint mostariig minden lakószoba egy család képét mutatta, testvérek, rokonok, jóbarátok, egy szobába kerülhettek, tekintet nélkül az életkor különbségre, a primarius és secundarius, mint családfők felügyelete alatt. A kisebbekre fokozatosan gondot viseltek a nagyobbak, segítették a tanulásban, felszerelésük rendben tartásában. De ilyen eszményi családi élet a legritkább esetekben valósult meg. Sokszor viszály volt a kisebbek és nagyobbak között, a mint a családokban is előfordul, s a kisebbek sokszor utánozták a nagyobbak törvényszegéseit, durvaságait, megfontolatlan cselekedeteit. Most minden szobában egy egyetemi hallgató a szobafőnök, s egy Vili. vagy VII. osztályos tanuló a szobafőnök helyettese. A többi szoba lakók mind egy osztályba járnak, együtt tanulnak, együtt játszanak. Egy évi tapasztalat azt mu-
