Református Kollégium, Kolozsvár, 1898

— 125 —

akadályok, de vissza nem rettentik, még szép terveket szí!, s a halál kiveszi kezéből a cselekvés erejét.

Öntudatos, hatalmas, munkás vezér dőlt ki a sorból az ő halálával. Élete mély nyomokat hagyva múlt el.

Példája sokszor fog még tettekre serkenteni:

Istenért s a hazáért.

* *

*

A lefolyt évben sirattuk és temettük el Tömösvári Zoltán V-ik osztályos kedves tanítványunkat Már szeptembertől kezdett betegeskedett, mégis kitartó szorgalommal tanult, mig ágyba dönté ádáz kór. Február 1-én ragadta ki a halál szerető szülei és testvérei karjaiból, barátai köréből, azok közül, kik őszinte vonzalommal voltak irányában, s kik nem csekély tisztelettel figyelték tehetségei fejlődését, viszonozták baráti vonzalmát. Utolsó útjára, a temetőbe collegiumunk egész tanári és tanulói testületé elkísérte, sirja fölött megható, költői szavakkal fejezte ki az osztálytársak bánatát Ilerepei Ottó legkedvesebb barátja és tanuló társa. Eltekintve a halál áldozatától, három tanítványunk súlyos betegségétől, az egészségi állapot kielégítő volt, a tanulást nem zavarták sem járványos betegségek, sem túl nagyszámú betegségi esetek.

Anyagi kár nélkül sem folyhatott le az év, mezőzáhi birtokunkon a cselédlakások véletlen folytán meggyultak és leégtek. A kár nagy részben megtérült a biztositó társaságtól, de az égés új épitkezéseket, beruházásokat tett szükségessé.

Az utóbbi három év alatt collegiumunk erején felüli anyagi áldozatokat hozott, a szükségtől kényszeritve különböző birtokain levő gazdasági épületei kiegészítésére, helyreállitására, azt reméljük, hogy most már annyira rendbehoztuk birtokainkat, hogy jó hosszú ideig nem lesz szükség rendkívüli beruházásokra.

A gyász és veszteség mellett öröm-napokat is jegyezhetünk tel collegiumunk ez évi történetében. Ezek közé soroljuk azt a napot, melyen az egyházkerületi köz-