Református Kollégium, Kolozsvár, 1897

— 91

ezen a napon szegezte ki Luther Márton 1517-ben a wittenbergi vártemplom kapujára örök emlékű 95 tételét és azok a kalapácsütések, a melyek akkor elhangzottak, úgy tekinthetők, mint a világosság hadüzenete a sötétségnek, az új kor hadüzenete az ó kornak; ezen a napon tette le az eisenachi bányász fia alapkövét a protestantismus csaknem négyszáz éves épületének.

Ezen a nevezetes ünnepen hadd követem Pál apostolnak az alapigéjében felolvasott útasítását, hadd emlékezem meg „a mi előttünk járókról, a kik nekünk szólották istennek igéjét,“ hadd emlékezem meg a refor natorokról, a kiknek nevétől a hitjavítás munkája elválaszthatatlan a mi emlékezetünkben.

Azonban ne várjátok tőlem, hogy történelmi fejtegetésébe bocsátkozzam annak, hogy kik voltak a reformátorok és mi módon hajtották végre a reformáczio nagy munkáját: a templomi szószék nem tanári kathedra Attól sincs okotok tartani, hogy itt ember- istenitést fogtok hallani: a protestáns szószéken, két névnek a dicsőítése és magasztolása van helyén csupán: 'Istennek és az ő fiának, az úr Jézus Krisztusnak. Hanem, mivel tudom, hogy szívesen olvastok és hallgattok a felfedezőkről és szabadsághősökről, hadd mutatom be nektek a reformátorokat, mint felfedezőket és szabadsághősöket.

Felfedezőknek mondottam a reformátorokat és össze ne tévesszük a feltalálókkal, mert azon a téren, a melyen ők munkálkodni elhivatva valának, isten országában, a mennyeknek országában, nem lehet feltalálni semmit, csak felfedezni valami már meglevőt, a mi addig ismeretlen volt, vagy a mit már ismertek ugyan, de aztán ismét elfeledtek. A mint valaki csillagot fedez fel, a mely régóta fénylett, de mindeddig ész revétlenűl és úgyszólva felfedezőre várt; a mint valaki föld- darabot fedez fel és ismertet meg a világgal, földdarabot, a mely eddig pusztaságok és tengerek várai mögé volt úgyszólva rejtve; a miként valaki régtől buzgó, de az erdők mélyén elrejtve csergedező gyógyforrást talál fel: ilyen értelemben voltak felfedezők a reformátorok is.

Az a csillag, a melyet a reformátorok felfedeztek, a melyet Mária és a szentek képeinek felhői mögül, a sötét és sivár képzetek és tanok ködéből kiszabadítottak, hogy fenséges díszében tündököljön még a homályos szeműek előtt is, az a