Református Kollégium, Kolozsvár, 1897

Cildopedicüs legyen s több idő és gond jusson a testi nevelésre» meg a szellem szabad fejlődésére. Megtanulhatjuk Széchenyitől, hogy »Nem a tanulás és a tudományok mennyisége teszi az embert okossá, hanem azok megemésztése s jó el- rendeltetése.«

Régi jó szokás collegiumunknál, hogy az iskolai év megnyitása alkalmával e helyről nehány szóban kifejezésre jut a követendő irányelv, vagy a nevelésnek valamelyik megfontolást érdemlő kérdése. Ez alkalommal a szokottnál rövidebi» időt vehetek igénybe, mert új tanártársunknak kell átadnom a helyet, ki székfoglaló értekezésével a mai megnyitó ünnepen lép a tanári kar kötelékébe, nehéz hivatása küszöbére. Még is kell szólanom nehány szót az iskola és családi kör viszonyáról, az iskolai nevelésben a szülők fontos hivatásáról, az érettebb ifjúság felügyelői küldetéséről a jelenlegi átmeneti időszakban s lesz egy pár szavam a tanuló ifjúsághoz.

A középiskolának nem csak a tanítás a feladata,hanem nevelés által talán még fontosabb missziót teljesít, mint a tudományok elsajátíttatásával. Sajnálattal tapasztaljuk napról- napra, hogy az a sok fáradsággal szerzett tudomány, mely tárgyúi az alsó és felső iskolai tanításnak, nagyon kis részben marad meg az élet nyarára, úgy hogy a tanúi mányi»k leginkább az észfejlesztés és jellemképzés eszközeinek látszanak s mint ilyrenek be is töltik hivatásukat; a középiskolai stúdiumok előkészítünk a felső iskolákra s az életre. De ha a nevelés elvei nem következetesek, ha a család és iskola nem támogatják egymást a jellemképzésben, az ifjú meg nem állhatja helyét az életben. Hányszor látunk példát arra, hogy az állandóan kitűnő jó tanulók nem találják fel élethivatásukat, nem felelnek meg a jövőjükhöz kötött várakozásoknak» nem ritkán elesnek az élet rögös utain azok, kikről azt reményiettük, hogy erős jellemekké lesznek. Ezek kivételes jelenségek ugyan, de éppen nem példátlanok s rendesen a nevelés egy vagy más hibájában találjuk magyarázatukat.

Nevelési rendszerünk, a hol csak lehet, a sikert jutalmazza. az önérzetet, önbizalmat fejleszti s nem egyszer, sajnos, túltengővé teszi. Az élet nem jutalmazza úgy a legkisebb érdemet is, mint az iskola s így nem ritkán az iskolá-