Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
— 14 A humornak, mint bölcsészeti világfelfogásnak egyik főbb jellemző vonása az öntudatosság. Tehát egyrészről az ér telem dolga. A gyermeknek semmi beszéde sem lehet humoros, mert az értelem a maga teljes intensitásával nem vehet részt benne. Hogyan láthassa a gyermek e világ furcsa dolgaiban reflex képét egy sokkal jobb világnak? llogy valaki humorista legyen, annak hosszú életküzdelemben kell har- czolnia, naponként csalódnia, csapásokat eltűrnie, sebeket kapnia, azokat gyógyítgatnia, bizonyos mértékig, bár nem egészen, érzéketlennek lennie. Humorista csak a meglett ember lehet. Mikesnek humora a maga teljességében csak öreg korára fejük ki. Thackeray, Dickens fő műveiket a férfikor delén túl írják meg; Jókainak sem első műve az Új Földesúr-, Arany János is előbb írta meg Toldit, mint Toldi Estéjét vagy a Bolond Istókot és Petőfi is előbb alkotta meg a János Vitézt mint Bolond Istókját. Már most az ilyen vidám bölcsek, a kik a legkisebben is látnak valamit a végtelen tökéletességből, hogyan fordulhatnának el ridegen a világtól és embertársaiktól? A humorista nem tartja magát tökéletesnek, hanem csak olyannak mint a többi ember; nemcsak másokon nevet, hanem saját magán is. Azt tartja, hogy »Wir sind gute Leute, aber schlechte Musikanten,« Jó emberek vagyunk, de olykor rossz muzsikusok. Azt tartja, hogya börtön igen rossz hely, de ha valamely" kisebb hibáért egy egész tűzoltó banda (gute Leute, aber schlechte Musikanten) kerül belé, az szomorú is, nevetséges is. Ezért jellemzi a humort az, hogy szeretettel veszi körül az embert, minthogy látja benne a hibák mellett az örök emberit, vagy akár: az örök istenit A humorista akkor, midőn önmagát sem veszi ki a többiek közül, testvéreinek vallja az embereket, és ezzel is a nemes, keresztyén világfelfogás mesterévé lesz azokra nézve, a kik megértik őt, leikébe hatván a külsőségeken át. De a humorista érdeklődésében embertársain kivűl he lyet találnak az állatok, sőt a tárgyak is. Alig van humorista, kinek munkáiban pl. a kutyák ne szerepelnének. Es bizony, mondhatom, hogy a Jókai és a Dickens regényeiben nemesebbek ezek az állatok, mint a franczia regényírónak
