Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
7 a tanári hivatás lelkesedés nélkül c/éltalanná lesz, az eredmény sikertelenség. Üdvözlöm Ítéli Lajos tanárjelölt urat, ki gyakorló tanári évét collégiumunkban most tölti le. Uj esküdteket is esketünk fel ma, részint a régiek mellé, részint helyükbe, név szerint: László János, Bajkó Zsigmond, Kozma Miklós, Szakács Ödön, Németh János és Péter Sándor urakat. Mind fiatal emberek, telve ambiciőval, lelkesedéssel, nem ismeretlenek előttünk, eddigi magatartásukkal érdemelték ki bizalmi állásukat. Legyenek méltók bizalmunkra, meg lesz jutalmuk a jól végzett munka tudatában, s e kollégium elöljárósága mindig módját tudta ejteni, hogy az igaz érdem ne maradjon elismerés nélkül. Isten áldását kérve munkálkodásunkra, az 1897—98-ik iskolai évet megnyitottnak nyilvánítom. A humoristák. fiz emberismeret és emberszeretet mesterei. (Székfoglaló értekezés.) Méltóságos elöljáróság, tisztelt közönség, kedves kartársaim, nemes ifjúság ! Mikor most e helyre lépek, hogy a magyar irodalom tanszékét elfoglaljam; midőn az eskü ereje eljegyez szép, de nehéz pályámnak: a hála és kegyelet érzelmei töltik el lel" kémet. Midőn 18 évvel ezelőtt mint növendék először léptem át e drága hajlók küszöbét, hogy gyermekkorom legkedvesebb emlékei, ifjúi reményeim s most a férfikor munkája elválaszthatatlanul hozzá csatoljanak, egy talányt hoztam ba magammal kapujából: »Litteris et pietati sacrum.« Nem értettem e holt nyelv csodásán zengő szavait, annál kevósbbé a bennök rejlő mély értelmet, de tudtam azt
