Református Kollégium, Kolozsvár, 1896
Az iskolai ér megnyitása 1896. szeptember 14-6n. Méltóságos Elöljáróság! Tisztelt Közönség! Szeretett Ifjúság! Midőn először lépek ez emelvényre igazgatói minőségben, a hála, öröm és félelem érzetei lepnek meg. Mély hálámat kell kifejeznem a méltóságos Elöljáróság iránt, hogy nagyra- becsült bizalmával megtisztelve, az igazgatói hivatalra emelt, s alkalmat nyújtott arra, hogy minden erőmet és tehetségemet, az eddiginél fokozottabb mértékben, azon forrón szeretett tanintézet javára szentelhessem, mely egykor őseim, később szüleim életadó otthona volt, mely nevelt, s melyben én is feltalálhattam az élet czélját. Öröm és büszkeség érzete fog el, hogy arra a magas polczra emelt elöljáróim s tanártársaim bizalma, melyen egykor Apácai Cseri János, Méhes György, Méhes Sámuel, Takács János, Sámi László állottak, s messze világban ismertté tették collegiumunk jó hírnevét. De, egyben a félelem és aggódás érzete kerekedik felül, hogy gyönge erőmmel miként léphetnék a nagy elődök nyomába, miként felelhetnék meg a reám ruházott nagy feladatoknak, különösen a mostani, mind nehezebbé váló körülmények között, mikor évről-évre megújuló anyagi gondok korlátoznak abban, hogy egykor vezérlő szerepre hivott collegiu- munkat a kor színvonalára emeljük, s oly helyzetibe juttassuk, hogy a haladó idők fokozódó társadalmi s neveléstani igényeinek is megfelelhessen. Nagy a feladat, nemzedékek küzdöttek már a szép őzéiért, és az előhaladás folytonos is volt. Most reám hárult a felelősség a munkásság egy szakaszában. 1. i
