Református Kollégium, Kolozsvár, 1895
E/cGF cue§ multunig. A kollégium millenáris ünnepélyén 1896. május 9-én felolvasta Dr. Török István, igazgató. I. Édes hazánk ezer éves múltjának végén, az új ezer évnek küszöbén, a gondviselő Isten a most élő nemzedéknek juttatá azt a nagy szerencsét, hogy ily nevezetes, feledhetlen alkalommal tekintsen vissza nemzetünknek a viharok között is dicsőséges múltjára s ebből erőt merítve, reménykedve, szebb és boldogabb jövőt remélve pillantson a következő új ezer esztendő titkaiba. Az igaz hazafi szivének nem lehet illetetlenűl, meghatottság nélkül maradni e pillanatban. Föl kell ébreszteni eszének tudását, emlékezetének erejét, a szivében élő hazaszeretetnek legnemesebb érzését s egész lényével belemélyedni édes hazánk és nemzetünk történetének múltjába. Ezt teszi ma az ország tanuló ifjúsága s az az ünneplő közönség, mely az ország ifjúságát ez ünneplés alkalmával körül veszi. A világtörténelem nem ismer oly népet, mely egyszerűen csak lakatlan földet kerített volna hatalmába, hogy új hazát alkosson magának. Ismeretlen népek azok, melyeknek elpor- lott csontjai fölött a legrégibb ismert országok alakultak. Azon időben, melyet a történelemből ismerünk, minden ország hódítás útján keletkezett. így keletkezett a mi hazánk is ezer esztendővel ezelőtt. Árpádnak robogó lovas hadai, az európai emberiség testében éles karddal vágtak útat, széles útat maguknak. Vakmerő kalandjaikkal megrémítették a szomszédban lakó népeket. Itthon 1
