Református Kollégium, Kolozsvár, 1895

9 szászokat, hogy a keresztyén vallás elfogadására kényszerítse. Nálunk a keresztyénsóg elterjesztését nem szonynyezik be a hatalomnak ilyen vérengzései, mert egy bölcs király vezette a térítést, apostoli lélekkel, magyar szívvel és a magyarság ter­mészetéhez illő komolysággal és mérséklettel. István király, ki a koresztyénség elterjesztésével és a királyság megalapításával két messzeható változáson vitte át nemzetünket, nagyobb ráz- kódtatások nélkül, megérdemli, hogy nagynak nevezzük kirá­lyaink között, a mint megérdemelte, hogy ama kor felfogása szerint a legnagyobb kitüntetésben részesítsék, a szentek közé avassák. A keresztyénség eltemette örökre a pogány kor szellemi kincseit. A vallás és egyház veszi át a nevelést. Lassú, csen­des és egyszerű volt ez századokon át, éppen úgy, mint más nemzeteknél. Nemzeti jellege nem volt semmi sem - A renais- sance is eljutott hozzánk, a görög és római classicus Írók mű­veinek méltatása. Királyi támogatás mellett nyert lendületet az irodalom. A nagy Hunyadi Mátyás volt ez; egyetlen a ma­gyar királyok közül, ki fejedelmi székhelyét könyvtárral is ékesítette. 0 az első és eddig utolsó királyaink közül, a ki már 1480-ban kísérletet tett a római kath. egyház szertartá­sainak magyarosítására. A magyar egyháznagyok a pozsonyi értekezleten lehetségesnek nyilvánították ez újítást s keresztül­vitelére közreműködésüket is megígérték. De a nagy jelentő­ségű reform életbeléptetése abban maradt. A reformatiónak kellett bekövetkezni, hogy a magyar nyelv az egyházban ter­mészetes jogához jusson, légalább részben. Ha ez időponttól visszapillantunk hazánk történetére, úgy találjuk hogy a keresztyén vallás, a királyság intézménye, a renaissance, a roformatió mind idegen földről kerültek hozzánk. Nem tagadtuk s nem tagadjuk soha. De meg kell emlékeznem azon ellenségeinkről, kik gőgös kicsinyléssel vetik szemünkre az idegen intézmények gtánzását, kik műveltségünket is ide­genektől lopott kincsnek hirdetik. E rossz indulatú vádakra önkéntelenül az a kérdés merül föl lelkemben: vájjon melyik nemzet nem volt elődjének vagy szomszédjának útánzója? Vájjon kicsinyelhető-e a római nemzet műveltsége azért, hogy a gö­

Next

/
Oldalképek
Tartalom