Református Kollégium, Kolozsvár, 1894
- 11 rítására Maecenas járt közben s Pompeius húgának, Scriboniá- nak kezét Octavius részére megkérve az ellenfelek tervét dugába döntó, meghiusítá. Ha Octavius külháborukkal elfoglalva Rómán kívül kénytelen időzni, Maecenas vezeti a kormányzatot a senatus minden megkérdezése és felhatalmazása nélkül oly bölcsességgel és tapintattal, hogy soha az állam érdekeit,, törvényeit nem sérté s mégis minden tette, minden szava Octavius javát mozdítá elő. Az ő mérsékletének, rokonszenves bánásmódjának tudható be, hogy az államszervezet új alapra fektetését, átalakítását a tanács és a népgyülések, melyek csak szinleges jogok gyakorlatát élvezék már, hallgatagon elnézték, sőt akaratlanul elősegíték, úgy hogy Augustus az egyeduralom impozáns épületét akadályok nélkül tetőzhető be. Maecenas jellemének fényoldalául igénytelenségét szokták felhozni, hogy ő kitüntetéseket nem keresett, még a senatori rangot sem fogadta el, nemhogy főhivatalok után vágyott volna. Szász K.’) Maecenas e mérsékletét ép gőgjének tulajdonítja: a birodalom első lovagja nem akart a senatorok utolsója lenni; a politikailag egyébiránt is fontos lovagrendben elől, vetélytárs nélkül állt, amúgy elvegyült volna a senatorok sorai között, mint a kinevezés során a legújabbak egyike. Magánember maradt, a hivatali méltóságokkal járó mindennapi súrlódásokat, összeütközéseket kerülni akarta, hisz Octaviust is azért pártolta, hogy mielőbb helyreálljon a béke és nyugalom. Epicurus philosophiai elveinek hódolt, azokat tartá szem előtt úgy a politikában, mint magánéletében: a nyugalomért kész nyakába akasztani a despotismus jármát, mert fesztelen és élvtele életmódjának a nyugalom nélkülözhetlen föltétele. Maecenas esquilinusi palotája, mely fényben és pompában messze kiemelkedett azon kor hasonrangú palotái közül, gyönyörű, nagy kiterjedésű parkjával a legkellemesebb mulatozásoknak a fészke s legalkalmasabb találkozó helye volt a szellem munkásainak. Maga Augustus, valahányszor betegség vagy komorság lepte meg, kogyencze házába viteté magát, a hol hamar felüdító a vidám élet, a kellemes társaság. Mert Maecenas, *) *) Szász K. Horatius. Élet- és jellemrajz. Budapest 1891, 60. 1.
