Református Kollégium, Kolozsvár, 1894
- 4 csapaljához s búcsút mondva mindörökre a katonaéletnek, szülőföldjére, Venusiába siet, hol három év előtt szerető, gond viselő atyját hagyá. De a harczokból és a fáradalmas, hosszú út viszontagságaitól kimerült és pihenésre vágyó ifjút a sors újabb, nehezebb megpróbáltatásnak teve ki: haza érkeztével atyját halva, szépen berendezett birtokán, melynek jövedelme gondos neveltetése költségeit könnyen fedező, idegen gazdát talált. Vagyona martalékul esett Caesar veteránjainak, mint egész Venusia, mert a jutalmul felosztásra kijelölt 18 község egyikét ez képezó. E veszteségek még jobban lehangolták az ifjú kedélyét, ki- tépdesték lelkesedése, nagyratörő reményei amúgy is kopott szárnyának utolsó tolláit s meggyőzték azon kegyetlen üzelmekről, melyekkel a diadalittas Octavius és Antonius eddigi tetteiket tetézték, midőn aljas pártfeleik igényeinek kielégítésére, a poli tikai érzületükhöz hiven ragaszkodó polgárok ezreinek kezéből kicsavarták a megélhetés kenyerét s koldusbotot adónak helyébe. A kevéssel előbb tehetős szülő gyermeke szegényen, minden földi javától megfosztva szülővárosát odahagyja s Rómába megy, hogy önfenntartását valami uton-módon biztosítsa. Itt először is felkeresi tanuló korában megismert barátját, a kire a szerencse csillaga már felderült s kinek neve az előkelő körökben is tisztelettel említtetett: P. Vergilius Marót, felújítja vele a baráti kapcsot, mely egész halálukig a legszorosabban fűzé őket egybe és soha megszakítást nem szenvedett. Vergilius- nak köszönhetjük, hogy ifjúnk : Q. Horatius Flaccus önfenntartásának biztosításával a benne rejlő kincseket kibontakozásra birá s alkotásai fénysugarai kétezer év múltán is felmelegítik keblünket. Valószínűleg Vergilius kalauzolása mellett járt hivatalt keresni, miglen az állami Írnokok sorába felvétetett Suetonius, költőnk életrajzírója csak annyit említ, hogy „scriptum quae- storium comparavit“, a quaestorában irnoki állást nyert. Hogy kinek közbenjárására, pártfogásával jutott e hivatalhoz, arra vonatkozólag adataink homályba hagynak. Zumpt1) ‘) Zumpt C. G.: Über das Leben d. llpraz u. dip Zeitfolge seiner Gedichte, namentlich der Satiren. Leipzig, 1843, 14—lß. 1.
