Református Kollégium, Kolozsvár, 1894
Székfoglaló épfelgezég. Méltóságos elöljáróság! Mélyen tisztelt közönség! Kedves kollegáim! Nemes ifjúság! Evangélium szerint reformált anyaszentegyházunk már századok előtt törvényre emelkedett szokásának hódolok, midőn e nemes kollégiumhoz történt megválasztásom következtében tanszékemet hivatalosan is elfoglalom. E kedves kötelességem teljesítése örömmel tölti el keblemet, mert alkalmat nyújt arra, hogy intézetünk elöljáróságának és ez elöljáróság minden egyes tagjának köszönetét mondjak megválasztatásomért; hisz egyházkerületünk múlt évi közgyűlésének bizalma o nagytekintetű testület ajánlatára hivott el e székbe tovább hirdetése végett azon eszméknek, melyeknek óriási körén az egymást függőlegesen metsző diagonalisok végéhez e szavak jegyezvók: szép, jó, igaz és nemes. A köszönet és hála az előlegezett jóakaratért és támogatásért azonban csak kifolyása örömérzetemnek a felett, hogy e nemes kollégiumhoz, melynél felsőbb tanulmányaim végzése alatt segítséget, majd a gyakorlati tanításban mint kezdő útmutatást nyerék, most rendes munkásként visszatérhetek JóEtudom, hogy vágyam teljesülése súlyos terheket rak vállaimra, tudom — anyaszentegyházunk autonom szervezetéből következik, — hogy az egyesnek a részére szorosan kiszabott szakmája körén kívül sok minden elfoglaltatása van, de — tehetségeim gyarlóságának tudatában is — látva intézetünk kormányzó fórfiainak, igen tisztelt gondnokainknak lankadatlan, odaadó buzgalmát, látva szeretett kartársaim czóltu- datos, lelkiismeretes munkálkodását gyönyörrel megyek neki a fáradalmaknak, a küzdelemből részt követelek s ha izmaim 1
