Református Kollégium, Kolozsvár, 1894

- 36 vonzódott Horatiushoz, a ki iránt bizalma soha meg nem rendült s a ki a legnehezebb perczekben, a férfikor delén túl ép oly szilárdnak bizonyult mint az öröm, az ifjúság napjaiban. Az egyetlen korlát, mely barátságukat még feszélyezhette: Maecenas politikai működése, ennek visszaléptével az állam- ügyek intézésében való tényleges részvételtől ledőlt s a szeretet melege még szorosabban összefűző szivüket. A már közel 20 éves baráti viszonynak ezzel egy új és végső stádiuma állott be.

Már előbb említettem, hogy Horatius köszvényben szenvedett; betegsége évek teltével fokozódott s különösen gyakori fej- és lábfájdalmai aggasztották. Tudjuk, hogy már 23-ban Antonius Musa, Augustus udvari orvosa ajánlatára, az otthon használt hidegvízgyógymód után üdülni Praenestebe és Gabiiba siet s falusi tartózkodási helyét enyhébb, kellemesebb pihenőhelyekkel cseréli fel. Yalószinüleg csak a tavasz vidám napjait töltó Maecenas közelében Rómában, nyáron Sabinumára menekült, az ősz és tél java részét Tiburban, zord időjárás esetén délen, többnyire Tarentumban élte át- Maga Írja egyik levelében Maecenasnak, a kitől huzamosabb távolmaradásra engedélyt kér:

Quodsi bruma nivis Albanis inlinet agris,

Ad maré descendet vates tuus et sibi parcot

Contractusque leget: te, dulcis amice, reviset

Cum Zephyris, si concedes et hirundine prima. (Ep I. 7. 10 - 14.)

És Maecenas, bár belátta barátja kérésének jogosult és méltányos voltát, bár ismerte testi szervezete gyengeségét, mégis nehezen bókült ki a gondolatával annak, hogy a kivel azelőtt órákon át a legkedélyesebb eszmecserét folytatott s a kinek megszokott jelenléte rendes életmódjának nélkülözhetlen kelléke lett, attól hetekre, hónapokra elszakíttassék. Mert ha költőnk el is látogatott időnként magas barátjához, a mit viszonozni Maecenas sem mulasztott el, e találkozások a múlthoz képest csak futó pillanatok valának s az utóbbi szellemének elegendő táplálékot nem nyújtottak. Zsörtölődő természete, zavart lelki- állapotából magyarázható idegessége gyakran kifakadásra bírták Horatius ellen, sőt egyik levelében hálátlansággal is vádolta azért, hogy a megígért öt napnál hosszasabban maradt távol