Református Kollégium, Kolozsvár, 1894

- 28 —

benne. A kitörő jókedv és a magába mélyedő komolyság, a nevetés és sirás, e közös anyától származó testvérek, száz meg száz változatban és fokozatban jelennek meg műveiben a szerint, a mint a külbenyomások erősebb vagy gyengébb mérvben érinték kedélyét. Innen van az, hogy Horatiusnál a lyra minden nevezetesebb faját képviselve látjuk : a szorosabb értelemben vett ódák, a hymnusok és dalok gazdag változatot tárnak elénk

És csodálatos hogy Horatius a ki e költészeti fajok mű velésére nagyobb hajlamot nem érzett s évek teltével meg is válik tőlük, ha eredetiségben nem is, de termékenység és alaki tökély tekintetében Róma költői közt az első helyet foglalá el e téren is. E jelenségnek okát keresendők, figyelmünket a görög lyra tanulmányozásának közvetlen hatásán kivül — újra Maecenas házára s a benne uralkodó életre kell fordítanunk. Horatius lassanként központjává, mozgató erőjévé emelkedett azon kör szellemi világának, melyben még pár óv előtt mint kezdő félénken fordult meg. A satiraköltő tekintélye már-már túlszárnyalta a Vergiliusét. a kit tartós betegsége levertté tett s Italia déli, enyhébb vidékeire távozni kényszeritett. A Maecenas palotájában, melynek drágakövét a bájos és kaczér háziasszony, Terentia képezte, mint állandó találkozó helyén a származási nemességet szellemi fennköltséggel felülmúló előkelőknek, országnagyoknak, a mindennapi mulatozások és gyönyörök fénypontjai a Horatius ajkáról elhangzott dalok voltak, melyek — nagy részben — valamely előfordult napi eseménynek élénk előadásával, a legkisebb, gyakran a legjelentéktelenebb mozzanatnak tarka színekkel festésével a társaságban igen derült kedélyhangulatot keltettek.

Horatius már ez időben jól ismerte a kört, melynek rendes recitatorává szegődött, egyes tagjainak hibáit, íélszegségeit éles szeme kifürkészte, de nem ostorozza azokat, sőt észre sem akarja venni s ha egyéb verseiben a gáncs, a személyes támadások hangja itt ott meg is csendül, szeretető és tisztelete Maecenas iránt e körrel szemben kizárt miden olyast költeményeiből, a mi visszatetszést avagy talán ellenszenvet kelthetett volna. Csak a hű barát, a vidám pajtás szerepét igyekezett jól betölteni: magas pártfogójának örömében, bánatában