Református Kollégium, Kolozsvár, 1894

— 23 szolgált. És a mirlőn a Horatius által omlított gyógyforrást is megtalálta, kétségtelenül megbizonyosodott, hogy kutatásában helyes irányt követett: a kiásott romok Horatius házának részei.

A nyári lakot termékeny gabnaföldek, gyümölcsök, szőlők, rétek és erdő övezték de a jövedelem főforrásai gabona és olajfa valának. A költő Quinctius Hirpinus barátjához Írott levelében (Ep. I. 10) a teljes megelégedés hangján szól birtokáról, melynek enyhe levegője, tiszta forrásvize, kellemes rejtekei felvidítják szivét, helyrehozzák egészségét- Kevéssel a jószág tulajdonba vétóié után, 31-ben igy kiált fel:

Hoc erat in votÍ9: modus agri non ita magnus,

Hortus ubi et tecto vicinus iugis aquae fons

Et paulum silvae super his fórét. Auctius atque

Di melius fecere: bene est; nihil amplius oro. (Sat II 6. 1 4. s )

A jószág széles területet foglalhatott be; tudjuk, hogy Horatiusnak nyolcz rabszolga állott rendelkezésére s azonfelül öt tűzhely tartozott birtokához, más szóval öt bérlője volt (Ep. I., 14, 2), a kik áruikat Varia piaczán szokták értékesíteni. Költőnk jövedelme e tekintélyes fekvőségekből akkora volt, hogy középszerű igényeit jól kielégíté s életét oly módon folytatható, mint atyja halála előtt.

A mint e halvány ismertetésből is kitűnik, Maecenas ajándéka fejedelmi kegy volt. Finom tapintata oly útat választott szeretete nyilvánítására, a melynek a világirodalomban párját hiába keressük. Horatiusi önérzetének, féltett függetlenségének legcsekélyebb megsértése nélkül a kényelem, a gondtalan élet minden kellékével felruházza; feloldja kezéről és lábáról a békót, mely eddig szabad mozgásában akadályozó Maecenas előre nem is sejté, hogy bőkezűségével önmagának okoz kárt, a midőn alkalmat ad vidékre menni annak, a kinek jelenlétét nélkülözni már is nehezen tudá s a kinek társasága éltető kenyerévé vált.

Suetonius1) azt mondja Horatius életrajzában: vixit pluri- mum in secessu ruris sui Sabini . . . Ha e szavak költőnk életének későbbi szakára illenek is teljesen, már e korban az ünnepelt Horatius a szellemi élet központjából gyakorta távozik a falusi magány csendjébe, Róma fülledt levegőjéből a tiszta.

') Suetonius i. m. 47. 1.