Református Kollégium, Kolozsvár, 1894
- 21 létrehozására is hivatott és képes, de e végre nyugalomra van szüksége: zavartalan nyugalmat, gondtalan életmódot pedig részére csak egy mezei birtok adományozásával teremthet. Mielőtt azonban a szép jószág leírására térnék, határozzuk meg az ajándékozás idejét. Horatius az I. epodusában azon mély ragaszkodásról tanúskodó óhaját fejezi ki, hogy Maecenas- nak a hadjáratban, melyet Octavius utolsó ellensége és vetély- társa, Antonius ellen indított, kísérője lehessen nem azért, hogy neki segítségére legyen, sem nem haszonlesésből, mert Salis superque me benignitas tua Ditavit (31 — 32. s.) hanem elkerülése végett a félelemnek, moly honnmaradása esetén távollevő barátja sorsa miatt aggasztaná De félelme korai volt, mert Maeconas tudvalevőleg nem vett részt az actiumi ütközetben, otthon maradt Rómában s Octavius távolléte alatt a kormány gyeplőit tartá kezében. A mint látható, e költeményben, mely a csata évében, 31-ben keletkezett, Maecenas ajándékáról van említés s Kirchner azt is állítja, hogy a birtokot Horatius kevéssel e költemény Írása előtt kapta; ámde ott van a II. könyv 3. satirája, ennek 10 sorában is előfordul a villula, pedig a satiráról Kirchner maga elismeri, hogy Kr. e. 32. évben már készen volt. Mindazáltal kibúvót keres s meg is találja Walekenaer nézetének elfogadásával, a ki bizonyítani igyekszik, hogy költőnknek Tiburban kisebb saját mezei laka volt s erre vonatkozik a felhozott villula szó. En még igy sem vagyok hajlandó okoskodása előtt meghajolni, mert a 11 könyv 10. ódájában Horatius minden kétséget kizárólag kijelenti, hogy csak a sabinumi birtoka van: contentus unicis Sabinis (14. s.) tehát a villula egyedül a sabinumi jószágra értendő. Nincs semmi okunk az ajándékozás idejének ily huzamos elhalasztására s Maecenas eme elhatározását tekintettel arra, hogy a II. könyv 3. satirája a 32. év elején keletkezett s ennél előbb sehol Horatius sem pártfogója nemes tettéről, sem birtokáról említést nem tesz, bízvást 33-ra tehetjük. Maga a birtok a sabin föld és Tibur közt mintegy a határvonalon terült el, Tiburtól (Tivoli) négy óra járásra, úgy
