Református Kollégium, Kolozsvár, 1894
— 15 az I. 3 satirában, mely a kilencz havi próbaidő szüleménye, nem bocsátja oly szabadon gunyjának nyilait széjjel, nem osztogat már politikai tanácsokat honfitársainak, nem festi az állami közélet bűneit, nem rajong a régi Róma visszaállításáért: az eszélyesség kezdi meg uralmát, a Maecenas közelébe vágyó ifjú alkura lép a jelen helyzettel s abban keresi boldogulását. Sokan, a kik Horatius költészetében valamint életében csak a hibákat és szennyfoltokat keresik, szemére vetik, hogy a Maecenas háza küszöbének átléptével megtagadta múltját, feladta politikai álláspontját. A vád erős, de csak üres, nagyhangú beszéd ; jó lesz vele előre végeznünk. Horatius Rómában — visszatérte óta — már egy évnél több időt töltött el, mig Maecenasnak bemutatták; ez az év finom megfigyelő képességének elegendő volt arra, hogy pártja politikai elveinek kivihetetlenségéről meggyőződjék, mert a köz- társasági párt nem hódított a közvéleményben, ellenkezőleg mind szükebb térre szorult, mig a monarchia eszméje napról- napra újabb hódításokat tett s diadalmasan terjeszkedett úgy Rómában, mint a gyarmatokban. Innen van, hogy végső reményei megtörtével jelleme más irányban fejlődött tovább, mint a hogy indult. Nagyon szépen mondja Szász K. ‘): „A férfit, ki meggyőződéseit cseréli, méltán éri a következetlenség vádja; de ha más táborban találjuk a férfit, mint a melyben a még meg nem szilárdult ifjú álla: van-e jogunk hasonló Ítéletre? Csak annyit szabad vizsgálat alá vennünk: jogosult-e általában azon párt, nézet vagy helyzet, melyben áll; s nem becstelenül áll e meg benne? Horatius nem becsteleníté meg magát, nem tartozott azon gyáva lelkek közé, kiket az emelkedés lealjasit.“ Horatius nem hagyta oda a zászlót, mely alatt Philippi- nél harczolt, csak a sikertelen küzdelemtől lépett vissza, annak jelszavait: a szabadságot, egyenlőséget szíve mélyére zárta és híven őrizte. Zászlóját az tagadja meg, a ki régi nézeteinek desavouálásával akar a változott viszonyok között emelkedni; zászlójához az hűtlen, ki az ellenpárt bizalmát múltjának, volt barátainak gyalázása, mocskolása árán keresi. Hiszen, ') Szász K i. in. 53. 1.
