Református Kollégium, Kolozsvár, 1889
I. Javaslat a gymnasiumi rajztanitás módosítására nezve. Az embernek legfontosabb és legjelentősebb érzéke a látás. Jóval felette áll a többieknek, leggyorsabban visz a legnagyobb távolságba, legtöbb részletet a legvilágosabban fog fel. Benyomásainkat és fogalmainkat a szem gyorsabban és biztosabban közvetíti a szavaknál. Ezt rég elismerte a neveléstan és ezért követeli, hogy a tanítás, a mennyire lehetséges, a szemléltetésen alapuljon. A szemléltető tanítás nem csak az elemi iskolában termi meg gyümölcseit, hanem termékenyítő erejét az egész életen át is megtartja, sőt fokozza. És a mi az embernek oly jó szolgalatot tett ifjú korában, nem togja ezt megtagadni később sem. A ki megtanul szellemileg látni, képes lesz arra is, hogy a szellemileg néző előLt érthetővé tegye magát és az a nép, mely az alakok nyelvét megérti, beszélni is fogja azt tetteiben és müveiben. Az említett neveléstan! követelés világosan utal a különféle tantárgyaknak a rajz által való támogatására, mint oly eszközre, mely legalkalmasabb a szemlélést fejleszteni. Minden Ítélet szellemi tevékenység; az ész az összehasonlító és Ítélő képesség, a rajz pedig éppen kényszerít az összehasonlításra és ítéletre: tehát, kitűnő észgyakorlat. A rajz, mint tantárgy, eleinte csak azért vétetett fel az iskolába, mert reális hasznát belátták, de nem sokára el kellett ismerni, hogy fölébreszti a tanulóban a szép iránti érzéket, az ízlést, a tisztaságra és pontosságra szoktat: tehát, ezen tárgyban nevelő elem van. Minthogy a szabadkézi-rajz tanítása erkölcsi és szépészeti alapon nyugszik, a gymnásium legfőbb törekvése pedig éppen ezt a célt igyekszik elérni, már a dolog természeténél fogva, kétségtelen, hogy az észszerű rajzoktatás ehhez közelebb juttat. A 1