Református Kollégium, Kolozsvár, 1888
I. Iskolai évet bezáró beszéd. Tartotta 1889. junius 24-én Dr. Török István, igazgató tanár. Emlékezés néhai br. Kemény Gábor egyházkevületi fogondnokra. Elröpül az idő fejünk fölött. Tűnő gyorsaságát, észre sem vennők, ha jeleket, határpontokat nem tennénk, vagy a természet jelenségei nem emlékeztetnének a múló idő egyes szakaszaira. Midőn iskolai évünk végétől alig választ el egy pár pillanat, első fájdalmas kötelességünk a természet legkövetkezetesebb törvényére emlékeznünk, földi életünk utolsó szakaszának záradékára a halálra, mely néha nagyobb, máskor kisebb mértékben szedi áldozatait közülünk. Ez iskolai évben gazdag aratása volt. Elragadta tőlünk egyházkerületünk fögondnokát a már néhai br. Kemény Gábort, ki 16 éven át volt az érd. reformált egyházkerület vezére. A nemzetek élete két forrásból táplálkozik. Egyik a múlt, mely szenvedései és örömei, sujtoló csapásai és fölemelő dicsősége által egyaránt tartja éberen a vonzalom, ragaszkodás és szeretet érzelmeit. Másik a jelen, melynek tevékenysége, buzgalma szolgál a jövendő zálogául. A traditio hatása — a történelem ez öröklés törvénye — és a jelen működő ereje szabják meg a nemzetek, felekezetek és egyének jelentőségét. E két. forrásból táplálkozik az egyének élete is. Br. Kemény Gábor, a nagy nevű elődök ivadéka, ősei nyomdokán haladva, a kora által megtörött, munkában megőszült és ki- érdemült. br. Kemény Eerencz helyébe lépett, midőn a szavazatok többsége által, mint első választolt főgondnok foglalta el magas méltóságát egyházkerületünk élén Egyházunk életében viharos idők voltak ekkor. A képviseleti rendszer életbe léptetése alkalmával, az átmeneti korszak küzdelmei-
