Református Kollégium, Kolozsvár, 1887

10 megemlékeznek intézetünkről. Özv. br. Bánffy Ádámné, hadadi br. Wesselényi Mária ő Nagysága megboldogult férje iránti kegyeletes érzületétől indíttatva, a három nagy ünnepre legatiót alapított Válasz, utón. A Schilling család nem rég tett le 100 frt. alapítványt néhai Schilling János emlékének fenntartására. A folyó iskolai évben Schil­ling Teréz ő Nagysága, továbbá Schilling Rudolf kir. közjegyző úr újabb 100—100 írttal járultak ez alapítványhoz s ma már 3 darab 100 -100 frtos 4°/0-ot kamatozó magyar jelzálog nyeremény kötvény van kezünkben a boldog emlékű Schilling János nevén, mi a család kegyeletét dicséretre nem szoruló módon igazolja. Ott van továbbá néhai Bányai Vitális hagyatéka, mely a leg­tisztább szívből származott, s mely az ügy tisztázása után hivatva van, hogy Bányai Vitális nevét legnagyobb jóltevőink sorában tiin- dököltesse. Végre itt van özv. br. Bánffy Dánielné, Léczfalvi Gyárfás Anna ő Excellentiája, ki megboldogult férje és maga nevében, három ha: Dezső, Jenő és Ernő nevére 3000 frtos alapítványt tett magyar anya­nyelvű szegény tanuló fiuk fölsegélésére, igy szólván az alapitó levél­ben : „Teszszük pedig ezen alapítványt annak hálás emlékére és örömére, hogy fenn megnevezett három fiunk, mint a kolozsvári ev. ref. főta­noda növendékei, kezdettől végig ezen főiskola falai között tanultak és nevelkedtek a jóban és Istennek jóvoltából ez iskolában végzett si­keres tanulásaik alapján értük ő bennök örömünket.“ Mily egyszerű, mily őszinte, mily igaz szavak! Régi idők em­lékeit idézik föl lelkemben. Azokét, melyekben az özvegyek, szegény tanulók, professorok panaszára, segélykiáltására egy-egy főconsisto- riumi gyűlésen a Bánffiak, Bethlenek, Rhédeiek, Telekiek, főurak és tehetős nemesek vetélkedve ajánlották föl ezreiket, most egy tanszék felállítására, majd egy árvaház alapítására, most egy özvegyi alap megteremtésére, majd iskolai épületek fölemelésére. Vájjon nem éppen most kezdődik-e ama régi jó idők szellemé­nek felujulása? Vájjon nem Isten ujja mutat-é a már szinte koczkára vetett jövendő sötét homályába?... Az idő itt van már, midőn össze­tett és megfeszített erővel kell biztosítni az ősi alapon nyugvó inté­zetek jövendőjét. Az idő itt van! Csak emberek, a hazának, a ma­gyarságnak, az ev. ref. anyaszentegyháznak emberei kellenek ide, kiket az Isten nagy és nemes lélekkel áldott meg, s kik az idők je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom